Vámos Miklós kérdése:
Kedves Szilvi, a gyermekek jogainak védelmezője és szakértője vagy, eredményeid révén méltán híres itthon és a határokon túl. De újabban azzal keltettél feltűnést, hogy ráébredtél, szenvedélybeteg lettél, azaz munkamániás (vö. workaholic). Szinte mindent feláldoztál a hivatásod oltárán. Emiatt hátrább léptél. Jó volna tudni, azt hogyan kell. Leveledben azt írod, számodra sabbatical year az idei. Ez az intézmény főként az angolszász vidékeken létezik, öt vagy hét évenként tizenkét hónap fizetett szabadság jár, hogy a kissé avuló tudást fölfrissíthessék. Az amerikaiak rendszerint továbbtanulnak. Te mivel töltöd? Vajon fizetett szabadságon vagy-e? Végül: nem kihagyható a kérdés, hogy mit szólsz az aktuális uszodai ügyekhez. Van-e itt sommázható tanácsod?
Gyurkó Szilvia válasza:
Munkám során sokszor találkozom erőszak áldozatává vált, traumatizált emberekkel és olyan gyermekbántalmazási esetekkel, amikbe rendszerszintű problémák miatt kódolva van a kudarc lehetősége. A mindennapi küzdelem és a sikertelen gyermekvédelmi esetek feldolgozása nagyon tudja belül égetni az embert. Részben ezért tartottam 2021-ben pihenőévet, részben pedig azért, mert az általam alapított Hintalovon Alapítvány első öt éve rengeteg szervezési, cégvezetési munkát adott. Öt évbe telt, hogy ma már Magyarország három legismertebb gyermekvédelmi szervezte között van, és az Európa Tanácsban ugyanúgy tudják a nevünket, mint az ENSZ Gyermekjogi Bizottságában.
Őrült ringlispíl volt az élet. Hiába sportolok rendszeresen, a sok számítógép előtt töltött idő fizikai tüneteket kezdett okozni, és ami ennél is fontosabb, észrevettem, hogy hiányzom a családomból, és a saját életemből is kiestem. Drasztikus lépést kellett tennem. Ez lett a pihenőév, ami alatt egy napot sem töltöttem az alapítvány irodájában. Luxushelyzetben vagyok, hogy ezt megtehettem. Jellemzően tényleg nem csináltam semmit. A családommal voltam, próbáltam bepótolni, ami kiesett, gyógyítgatni a számomra fontos kapcsolatokat. Sokat olvastam, okos podcastokat hallgattam, és annyi időt töltöttem a természetben, amennyit csak tudtam.
