Televíziós riporter, műsorvezető, jogász, két gyermek édesanyja. Felnőtt életéből választott hét olyan napot, amelyek meghatározták a sorsát a munkában és a magánéletben.

2001. július 31. Ott mertem hagyni a tévét

Friss házasok voltunk, amikor a férjem 2000 szeptemberében New Yorkba ment tanulni. Isteni volt a munkám, többek között a Jó reggelt, Magyarország! című műsort vezettem, riportokat készítettem, de nagyon nehezen bírtuk a távolságot. Végül úgy döntöttem, fizetés nélküli szabadságot veszek ki, és a férjem után utazom. Mindenki azt mondta, ez őrültség. Mégis úgy döntöttem, az életem, az életünk fontosabb, és nem vagyok hajlandó szorongani azon, hogyan alakul a karrierem.

2001. szeptember 11. Az ikertornyok leomlása

Aznap reggel épp egy fontos találkozóra indultam volna, hogy aztán helyette a folyópartról végignézzem az ikertornyok ledőlését. Azonnal visszahelyeztek az állásomba tudósítóként. Rengeteg munka következett. Az időeltolódás miatt hajmeresztő időpontokban, például hajnali kettőkor kellett rendelkezésre állnom. Amit a leginkább magammal viszek, az az, hogy mennyi méltósággal viselte ez a város a tragédiát. Nem bűnbakot kerestek, hanem igyekeztek felülemelkedni a veszteségeken. A bajban szerintem így illik viselkedni.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .