„Szerintem a nő maradjon nőies, a férfi meg férfias, nem kellene felforgatni a világot!…” A sommás vélemény egy reggeli műsorban hangzott el, egy betelefonáló szájából. Éppen aznap, amikor erre a cikkre készülve rátaláltunk a következő mondatra: „A férfiasság nem egyetemes érvényű és változatlan, hanem történetileg és kulturálisan meghatározott.” Ha belegondolunk, a „férfias” kifejezés tényleg nem ugyanazt jelentette a történelem különböző időszakaiban, sőt, ami húsz éve sokaknak ideális volt, ma esetleg riasztó és közönséges. Hadas Miklós szociológus, akinek könyvéből (A modern férfi születése) idéztünk, egyik előadásán azt kérte a jelenlévőktől, játsszanak el a gondolattal, hogy Toldi Miklós életre kel, eljön közéjük, és véleményt kell mondaniuk róla. Neki meg a mai férfiakról. Akkor gondoljunk is bele. Beláthatjuk, hogy ez a klasszikus, szívünknek kedves hős a mai világban lobbanékony és önbíráskodó gyilkosnak számítana, aki képes egyik állattal agyonverni a másikat.

A professzor a férfiak viselkedésének évezredes változását a vulkán megszelídítéséhez hasonlítja. Hiszen a küzdelmek jó darabig életre-halálra szóltak, az emberölés büntetlen, sőt diadalmas tett volt, majd a harcok szimbolikussá váltak – lásd párbaj –, míg eljutottunk a versengő férfiak világáig, akik sportban és üzletben már csupán megelőzni akarják a másikat, nem megsemmisíteni.

Ezzel párhuzamosan folyamatosan veszítenek a nőkkel szembeni pozíciójukból. Hangsúlyozzuk: folyamatosan. A 10. századig bárki elhagyhatta a feleségét, ha az nem szült neki, sőt a meddő asszonyt meg is ölhette. A nők helyzetén a monogám házasság intézménye, azaz a katolikus egyház lendített nagyot. Minden kor új lépés előre: a nők kivívták, hogy őket is eszes lénynek tekintsék, jött a munkavállalás, az oktatás, a választójog, a szexuális forradalom, és a meddő nők büntetlen megölése után ezer évvel most az üvegplafon megrepesztésénél tartunk. A családon belüli és azon kívüli erőszakról szóló történetek ma már elborzasztanak mindenkit, akiben van jó érzés. A folyamat tehát nem „modern dolog”, nem természetes és örökérvényű jogokat aláásó elkorcsosulás. Akkor sem az, ha sokan fenyegetésnek, veszteségnek élik meg. Valójában egy monopólium megszűnése zajlik, és rajtunk áll, győztesekre és vesztesekre szakadunk-e, vagy megvalósul egy magas szintű, mindenki számára jó együttműködés.