3. rész

Mivel a gyerekek rendkívül le-, agyon- és túlterheltek vizuális ingerek terén is, a szülők az előbbi részekben említett figyeleméretlenséget nem veszik észre. Hiszen ha a gyerek órahosszú mesefilmeket néz, vagy órákig képes nézni őket, ki gondol arra, hogy viszonylagos (vagy súlyos) figyelem-, koncentrációs, akár értési zavara van. De mutathat bizonytalanságot a hallott utasítások, kérések világában is.

Témakörtől függetlenül a mai mesefilmek úgy vannak vizuálisan tálalva, s előtte gondosan megtervezve, hogy egy folyamatos, biológiai alapra épített „reakciósokk” hatással oda lehet szegezni a gyerekeket.

A pörgő, effektusokkal teli képhatás nem ápolja, hanem üti a gyerek lelkét. Az ilyen mese- és ifjúsági filmet nem lehet lelassítani, megállítani, abbahagyni. Beszívja a gyereket. Hogy az érthetőségről és „lelki emészthetőségről” ne is beszéljünk.

Az igen lendületes, elsősorban látványsorra építő, gyors vágásokkal tarkított, állandóan változó, egész képernyőt rezegtető effektek nem hagyják a gyermeki agyat, hogy az egyes látványelemekhez tartozó szót, szókészletet vagy akár fogalmat megtalálja és a képhez kapcsolja. Ezért képesek ezek a gyerekek akár ötvenszer is megnézni a filmeket.   

Ilyen esetben érdemes megkérni a gyereket, hogy ha egy-egy filmet, mesét megnéz, minél részletesebben mondja el, mit látott. Itt sok minden kiderülhet. Mire emlékszik, a mese elejére vagy a végére? Mennyire „látja” az egész mese ívét, benne a párhuzamos történeteket? S végül milyen szinten képes megfogalmazni a tanulságot? A tanulságok általános megfogalmazása és a ránk is vonatkoztatható rész kiemelése a bölcsesség kezdetének első kis kövei. Látni magunkat a történetben! Ez lenne a legfontosabb! Mondanom sem kell, a neuropszichológia tudja, ez a jobbhomloklebeny-funkció érettségéhez kötött képesség.