Vámos Miklós kérdése:

Kedves Edina, talán már hallottál róla, hogy Weöres Sándor igyekezett lebeszélni a pályakezdő Esterházy Pétert a saját nevéről, féltette, hogy az agyonnyomja. Péter azonban tudta vagy sejtette, hogy az életműve majd felnő ehhez a híres családi névhez. Induló íróként rád milyen hatással van az, hogy Adynak hívnak? Továbbá: pontosan miféle utóda vagy boldog őse volnál a költőnek? És: úgy hírlik, idén megjelenik a köteted. Mesélnél róla? Végül: te igazán megtetted a magadét a szülés frontján. Hogyan s mikor tudsz időt szakítani a prózaírásra?

Marton-Ady Edina válasza:

Igen, ismertem ezt a történetet Weöresről és Esterházyról, és mindig mosolygok, ha valaki elmeséli. Tíz éve, amikor elkezdtem az írással komolyan foglalkozni, még Ady Edina néven, a Magyar Író Akadémián, az egyik előadás után egy számomra nagyon kedves kortárs írónk rám nézett, és azt mondta: ezzel a névvel akar írni? Bólintottam, álltam ott szótlanul, aztán összemosolyogtunk. Érdekes véletlen, hogy később az ő kemény kritikái, instrukciói nyomán tisztult le úgy a prózám, hogy publikálhattam az Élet és Irodalomban, ahol kissé rendszertelenül, de azóta is megjelennek tőlem novellák.

Ezt az anekdotát leszámítva, nem emlékszem, hogy valaha hátrány vagy előny ért volna a nevem miatt, de be kellett gyakorolnom egy viszonylag rövid, mégis informatív választ a „csak nem az az Ady?” kérdésre. Itt általában elmondom, hogy a költőnek nincsen egyenesági leszármazottja, de édesanyám vérvonalán át rokonok vagyunk, mert Ady Endre édesapja, Ady Lőrinc, az érmindszenti gazda a testvére volt az én ükapámnak, Szilágycseh jegyzőjének, Ady Jánosnak. Leegyszerűsítve: a dédapám (aki szintén Ady János) és a költő Ady Endre unokatestvérek voltak. A nagyapám egyszer azt mesélte, hogy őt még lovagoltatta a lábán Endre, tehát itt van körülöttem ez a „boldog ős”, ki nem rokona senkinek, de nem küzdök vele. Nem is lehetne. Ő is a részem, ahogyan a nagyapám, aki Kőkúti Endre álnéven írt és publikált ’56-os forradalmi verset. A kutató szem biztosan megtalálja őket az írásaimban, hiszen aki keres, az talál, és egy-egy véletlen nyelvfordulatból, felhasznált szimbólumból ránk villanhat egy mélytüzű barna vagy egy égszínkék tekintet, de úgy gondolom, amit írok, az elég egyedi, nem összehasonlítható, nem beárnyékolható.