1943. január 26. Bolygók és a sors

Az, hogy ezen a napon világra jöttem, tán nem is volt akkora szenzáció a viharos, vérzivataros kor ezernyi egyéb történése közepette. Nekem sokáig az okozta a legnagyobb gondot, hogy ez vajon hány órakor történhetett, mivel nagy bölcsek telebeszélték később a fejemet, hogy az időpont az, ami aztán eldönti az ember sorsát, életét. Sokszor kérdeztem ezt drága édesanyámtól, de igazán megnyugtató választ nem kaptam tőle. A kérdés persze mind inkább foglalkoztatott, míg sok évvel később meg nem találtam valahol az 1943-as naptárát. Izgatottan fellapoztam, és ott találtam azt a bejegyzést, hogy „26-án a kis Cilike 11 óra 55 perckor megszületett”. Sokkolóan hatott rám, amit olvastam. Addig meg voltam győződve róla, hogy én delet követően jöttem erre a világra, és íme, a bizonyíték, hogy öt perccel korábban túl voltam az egészen. Akkor lehet, hogy más volt a bolygók állása? Hogy más sorsot szánt nekem az élet? Hogy nem egészen saját életem útját kezdtem el követni? Ezért volt a sok rajcsúr, összevisszaság? Lehet, de ezzel együtt állítom, az égvilágon semmit nem bántam meg!

1951. május 20. Két év két hónap alatt

Ezen a napon felvettek az Állami Balett Intézetbe. Persze ez így túlzottan egyszerű és normális dolog lett volna, ami nem igazán jellemző egész életutamra. Nálam akkor az a cifraság állt elő, hogy két hónapot kaptam, hogy utolérjem a két évvel idősebbeket, akik már két éve rendszeresen gyakoroltak. Hát… Túlzottan sokat nem henyéltem, nem lógattam a lábamat a következő hetekben; csodálatos mesternőmmel, Hidas Hedviggel éjt nappallá téve gyakoroltunk, de sikerült behoznom a lemaradást.