A nap első sugarai a szemünkbe tűznek, ahogy száguldunk az autópályán kelet felé. Máskor ilyenkor derűsen sztorizgatunk fotós kollégámmal, de most valahogy nem jönnek szánkra a szavak. Más ez a reggel. Az elmúlt huszonnégy órában egy ismeretlen dimenzióba kerültünk. Egy szörnyű, utópisztikus világba, ahol rakéták csapódnak a repterekbe, ellenséges tankok araszolnak az utakon, légvédelmi szirénák visítanak, és emberek százai rohannak az óvóhelyekre. Eddig csak filmekből ismertük ezt. Tele vagyunk balsejtelemmel. Ki tudja, mi vár a határon?