A tulajdonosváltás Katalint épp két meddőségi kezelés között érte. Az első idején ugyanaz az intézmény még magánkézben volt, a másodiknál már megvette az állam.
– Bár az első lombikprogram nem volt sikeres, három hónap után úgy döntöttünk, megpróbáljuk másodjára is – meséli a huszonhét éves Katalin. – Ha minden jól ment volna, tavaly október elején el is kezdhettünk volna, de akkor jött az államosítás híre, mindenki kapkodott, senki sem tudta, mi lesz. Aztán október végére mégiscsak kaptunk időpontot, és elkezdődött a második kezelés. Csakhogy amíg az első lombiknál egy speciális eljárással termékenyítették meg a petesejteket, ezt most nem alkalmazták, mert nem volt benne a protokollban, így viszont egyetlen sejt sem termékenyült meg. Azért volt ez meglepő, mert bár a tulajdonos az állam lett, a szakembergárda maradt, és ugyanaz az embriológus végezte most is a beavatkozást, mint a magánellátásban. Nagyon csalódottak voltunk, és hideg zuhanyként ért bennünket a hír, mert nem kaptunk semmilyen előzetes tájékoztatást. A magánellátásban beszélhettem az orvossal, a biológussal, előre tudtam, hány petesejt érett meg, hányat sikerült megtermékenyíteni, és hányat ültetnek vissza. Most viszont minden az utolsó pillanatban derült ki. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem pazaroljuk tovább az időt, és a legközelebbi lombikkezelésre a csehországi Brnóba utazunk.
Katalin története közel sem egyedi, rengetegen próbálkoznak a környező uniós országokban, ahol a legkülönfélébb finanszírozási formákban működhetnek reprodukciós központok. Akinek van pénze, ha itthon nem is, de külföldön megvásárolhatja a magánellátás kényelmét, az orvosok idejét, akik nem futószalagon látják el a nőket.
A futószalag kifejezést többen említik, egyes intézményekben szinte ötpercenként adják egymásnak a kilincset a páciensek. Már ha bekerülnek a rendszerbe, mert a várakozási idő az első konzultációra több hónapos is lehet. Hogy pontosan mennyi, az centrumonként változó, van, ahol „csak” két hónapot kell várni, máshol akár négyet, ötöt vagy hatot is. Az egyik vidéki centrumba például három hónapos várakozás után is csak „telefonos konzultációra” lehetett időpontot kapni. Biztosat nehéz megtudni, mert az új állami intézmények vezetői nem nyilatkoznak. Dr. Sipos Miklós, a Semmelweis Egyetem Asszisztált Reprodukciós Centrumának vezetője sem kapott erre engedélyt az egyetem kommunikációs osztályától. Levelükben, megköszönve érdeklődésemet, arra kértek, hogy később térjünk vissza a témára. Az új centrum egyébként 790 millió forintos eszközbeszerzés után nyitotta meg kapuit, és állítólag önmagában huszonöt százalékkal növeli a meddőségi ellátás kapacitását. Hogy ez tényleg így van-e, arra vonatkozóan nem kaptunk tájékoztatást az Országos Kórházi Főigazgatóságtól sem, írásban feltett kérdéseimre nem válaszoltak.
A hatékonyság érdekében
Valószínűsíthető ugyanakkor, hogy az ingyenesség miatt többen szeretnének lombikkezelésen részt venni, és az, hogy a kieső magánintézmények páciensi köre is az állami centrumokban jelenik meg. A meddőségi kezelésekre szakosodott intézményeket két ütemben államosította a kormány, az erről szóló első rendelet 2019 végén látott napvilágot, és hat olyan magánintézményt érintett, ahol az egészségbiztosító által finanszírozott beavatkozások is zajlottak. Az államosítás második hulláma aztán a teljesen magánfinanszírozású intézeteket is elérte. 2021. nyár elején jelent meg az a törvénymódosítás, amelyik kimondja, hogy a meddőségi kezelésre szoruló nők csak 2021. szeptember 30-ig köthetnek szerződést a magánkézben lévő intézményekkel. Vagyis kilenc hónapra rá, 2022 júliusáig minden magánpáciens kifut a rendszerből.
A kormány tájékoztatása szerint minderre azért volt szükség, mert állami kézben működhetnek ezek a beavatkozások a leghatékonyabban, illetve azért, hogy többen hozzáférhessenek a meddőségi kezelésekhez. Ennek érdekében hárommilliárd forintos keretösszeggel útjára indították a Humán Reprodukciós Programot. Arra is utaltak, hogy a társadalombiztosítás által finanszírozott magánintézményekben visszaélések történtek a finanszírozás kapcsán. A Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőségügyi Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) 2013-as, egyik utolsó jelentése például azt állapította meg, hogy sokkal több finanszírozott esetet jelentettek a magánintézmények, mint ahány ciklus valóban elindult. Az egészségbiztosítóval nem szerződött, tehát teljesen magánfinanszírozású centrumokban viszont ilyen típusú visszaélésekről értelemszerűen nem lehetett szó. Ilyen intézmény volt a Reprosys Termékenységi Központ is. Szakmai vezetője, dr. Vass Zoltán arról számolt be, hogy tavaly tavasszal derült égből villámcsapásként érte őket, amikor az országgyűlés honlapján megjelent a törvénytervezet, amelyik megtiltja, hogy újabb kezelésekbe kezdjenek bele.
– 2020 előtt az állam megkereste a holland tulajdonost, hogy nem kívánja-e eladni a központot, de erről nem született megegyezés – árulja el. – Tavaly aztán megjelent ez a törvénymódosító javaslat, amiről én számoltam be a tulajdonosnak, mert tudomásom szerint semmilyen előzetes egyeztetés nem történt arról, hogy a tervezett intézkedéseket hogyan lehet a legkevesebb fájdalommal véghezvinni. Mivel 2021. szeptember 30-a után új ciklust nem indíthattunk, gyakorlatilag megszűnt a munkám. Ezután elhelyezkedhettem volna valamelyik állami intézményben, de ezt csak úgy vállaltam volna, ha ennek megvannak azok a szakmai feltételei, amelyek tapasztalataim szerint mindenképpen szükségesek a színvonalas munkához. Úgy látom, az állami rendszer most mennyiségi követelményeknek próbál erőn felül is megfelelni. A tb az alapvizsgálatokat, az alapellátást finanszírozza. A páciensek kis részénél azonban további vizsgálatokra is szükség lehet, például immunológiai, vagy férfi oldalon andrológiai vizsgálatokra. Számos intézetben helyben sajnos nem érhető el andrológus. A tb finanszírozott vizsgálatok és beavatkozások közé csak azok kerülhetnek be, amelyeknek bizonyított a hatásosságuk. A reprodukciós eljárások, és kezelések viszont, ahogy a tudomány is, majdhogynem napi szinten fejlődnek. Ezek közül sokat már maguk a páciensek is ismernek, de a tb nem támogatja őket, vagyis továbbra is csak magánellátás keretében érhetők el. A magánszférában dolgozva azt láttam, hogy voltak olyan párok, akik kifejezetten egy-egy speciális beavatkozás vagy diagnosztikai eljárás miatt kerestek fel bennünket. Néha sikerült ezek segítségével megtalálnunk a meddőség okát, néha nem. De az biztos, hogy ezek az eljárások fontos kiegészítői voltak az egészségügyi szolgáltatásoknak, és most kiestek a rendszerből. Az állami ellátást tovább lassítja, hogy az intézményeknek a veszélyhelyzet miatt újra csak egy bizonyos keretösszeg áll rendelkezésükre az egyes beavatkozásokra. Ez azt jelenti, hogy annyi beavatkozást tudnak csak elvégezni, amennyi az erre szánt összegből kijön, vagyis a volumenkorlát eltörlése csak elvben létezik, a várólisták újra létrejöttek.
A siker feltétele
Azoknak a pároknak, akik most szeretnének gyermeket, most kell a lehető legjobbat kihozniuk az adott lehetőségekből. Gyetvai Viktória mentálhigiénés szakember, aki lombikprogramban részt vevő párok érzelmi támogatására szakosodott, azt üzeni nekik, hogy a siker nem attól függ, állami vagy magánintézményben próbálkoznak-e. Tény, hogy jelenleg az állami intézmények nem a legideálisabb pszichés körülményeket biztosítják, de az is, hogy az új rendszerben nagyon sok olyan jó szakember jelent meg, akiket eddig csak magánellátásban lehetett elérni.
– A párok a kezelések során leginkább azzal szembesülhetnek, mennyire bizonytalan folyamat részesei, mennyiféle tényezőtől függ a siker. Jellemző, hogy nagy bizakodással vágnak bele, és aztán ez megkopik, egyre több szorongás kapcsolódik a lombikozáshoz. Keresik a biztonságot, azokat a lehetőségeket, amelyekkel uralni tudják a folyamatot, vagy legalább annak egy részét. Lélektani értelemben biztonságot és kiszámíthatóságot az jelenthetne, ha mindig kapnának választ a kérdéseikre, ha mindig ugyanazzal az orvossal beszélhetnék meg, mi történik, és volna legalább egy orvos, aki átlátná a kórtörténetüket. Ez a magánellátásban nagyobb eséllyel valósult meg. Az állami rendszerben gyakori, hogy a részfolyamatokat külön szakemberek végzik, más a nőgyógyászati vizsgálatot, más az ultrahangot, másik orvos szívja le a petesejteket. Ha egy páciensnek például immunológiai problémája van, akkor nem biztos, hogy mindenki tudomást szerez erről. Ettől elvész a személyesség érzése és az a bizalom, hogy ő valóban fontos ebben az egészben. A nők gyakran kezdik el kutatni a sikertelenség okát, ezért egyik vizsgálatról járnak a másikra, mert ha találnak okot, betegséget, azt remélik, gyógymód is lesz rá. Azok pedig, akik már hosszú ideje kísérleteznek, szinte szakértőivé válnak a témának, megpróbálják megtudni az internetről, a szakirodalomból, a legújabb tudományos publikációkból, mi lehet az ő esetükben az akadály. Gyakran hamarabb tudnak gyógyszerekről és eljárásokról, mint maguk az orvosok. Az állami rendszerben ezek az eljárások nem biztos, hogy elérhetők, tehát magánorvoshoz fordulnának, ám ebben az új államosított rendszerben ez is visszás lett. Van, hogy lesz segítség a fiziológiai problémára, máskor lelki vagy érzelmi ok áll a háttérben, ám lényeges, hogy a test a természet rendje szerint működik, és ahogy idősödik, úgy csökken az esély a gyermekáldásra.
Elárvult embriók
A Reprosysban még most is lefagyasztva tárolják és gondozzák a megtermékenyített, de fel nem használt embriókat, illetve hímivarsejteket. A törvényjavaslat ugyan kimondta, hogy az államnak kötelessége kijelölni azt az intézményt, amelyik az embriókat átveszi, ez azonban máig nem történt meg, így a központ jelenleg is tárolja őket, és fizeti ennek költségeit.
Fizetős vizsgálatok
A harmincnyolc éves Panna az egyik állami intézményből ment át egy másikba két sikertelen lombikprogram után. Az első kísérletek alkalmával csak az alapfinanszírozású vizsgálatokat végezték el, és azt tapasztalta, hogy soha senki nem gondolta át teljesen az ő speciális esetét, mindig maga tájékozódott különféle csoportokból és az internetről. Mivel náluk a spermiumokkal is probléma volt, ezért andrológusra is szükségük lett volna.
– Az állami rendszerben nem kaptunk andrológiai ellátást, ezért magánorvoshoz fordultunk – meséli. – Ott az első vizsgálat nyolcvanezer forintba került, a további konzultációk alkalmanként negyvenezerbe. Két sikertelen lombik után úgy éreztem, pluszkivizsgálásra is szükségem lenne, tehát az intézményváltás előtt felkerestem endokrinológust, immunológust és hematológust is, magánfinanszírozásban. Karácsony előtt gyakorlatilag a teljes fizetésemet erre költöttem, mert ezeknek darabja 35-45 ezer forint. Kiderült, hogy trombofíliára van hajlamom, ez azt jelenti, hogy nem megfelelő a vérkeringésem, ezért elhalhat a magzat. Az újonnan választott intézetben négy hónapot kellett várnom az első konzultációra, de akkorra már minden szükséges leletet magammal vittem, egyébként további két-három hónapot vettek volna igénybe az előzetes vizsgálatok. Most már megvan a stimuláció időpontja, de csak akkor fog valóban elkezdődni, ha beférek majd a havi költségkeretbe.
Budapest és vidék
Budapesten továbbra is sokkal több intézet közül választhatnak mindazok, akik reprodukciós kezelésre szorulnak. A Budai Meddőségi Centrum mellett megnyílt a SOTE Asszisztált Reprodukciós Centruma. Állami kézben, de működik a Forgács Intézet, a Dévai Intézet és a Róbert Károly Meddőségi Centrum. A Kaáli Intézet jogutódjaiban továbbra is zajlik az ellátás Győrben és Tapolcán. A nagyobb egyetemi városokban, Pécsen, Szegeden és Debrecenben pedig a helyi klinikák fogadták be ezeket az intézményeket, és így működnek tovább.
Lombikesélyek
Az egész világra jellemző tendencia, hogy a párok egyre jelentősebb hányadánál lép fel valamilyen termékenységi probléma. Ennek oka részben az, hogy a párok egyre idősebb korban vállalnak gyermeket, másrészt az, hogy drasztikusan romlik a spermiumok minősége, amit többnyire környezeti ártalmakra vezetnek vissza. Magyarországon egyes számítások szerint 100-150 ezer párnak volna szüksége valamilyen beavatkozásra a sikeres gyermekáldás érdekében. A GYEMSZI 2013-as jelentése összesen 6200 körüli beavatkozásról számolt be. A termékenységi probléma negyven százalékban a nőknél, negyven százalékban a férfiaknál jelentkezik, az esetek húsz százalékában pedig mindkét félnél találnak valamilyen meddőséghez vezető gondot.
A beavatkozás legtöbbször harmincöt éves kor alatt jár sikerrel, harmincöt és negyvenéves kor között ennek esélye húsz százalékkal, negyven év felett pedig már hatvan százalékkal csökken.
Fotó: Getty Images
