1993. 03. 17. Kaposvárról Budapestre

Tizenegy évesen vettem részt első zenei versenyemen. Legnagyobb meglepetésemre a három első díjas között én is ott voltam. Halász tanár úr odahívatott magához, hogy tehetségesnek tart, és úgy érzi segíthetne nekem a kibontakozásban, ha Kaposvárról Pestre tudnék költözni, és itt dolgozhatnánk együtt. Szüleim annyira megbíztak bennem, hogy tizenkét éves fejjel útra bocsátottak, egyedül nekivágtam a fővárosnak. Kollégiumban laktam, reggelente futni jártam a Margitszigetre, délutánonként az Írók könyvesboltjában tanultam. 

1995. 04. 20. Tanulmányok Torontóban

Hirtelen meghalt Halász tanár úr, és a személyes gyászomon túl meglehetősen kétségbe ejtő helyzetbe kerültem. Tudtam, hogy amit tőle tanultam, azt Fenyves Lóránt vihetné tovább, ám ő a torontói főiskolán tanít… Mindenesetre írtam neki egy levelet, amelyben vázoltam a helyzetemet. Elintézte, hogy kivételes esetként ösztöndíjat kapjak a főiskolára. Így lehettem a mester tanítványa másfél évre, az ösztöndíjat ki tudtam egészíteni utcai zenéléssel, aztán egyszer csak egy váratlan esemény véget vetett életem ezen szakaszának.