Álhírek nyomában – Falyuna Nóra nyelvész, tudománykommunikációs szakértő

Terjed az áltudomány vírusa. Szinte mindannyian kaptunk már baráttól, ismerőstől olyan továbbküldött információt, amely nyilvánvaló képtelenségeket állított. Ezekkel a látványos, vagy inkább hangzatos, de bornírt, néha veszélyes elméletekkel nem is olyan könnyű harcba szállni. Erről beszélgettünk Falyuna Nórával, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójával, a rektori kabinet vezetőjével.

Hozott-e újat a covid az áltudományos hírekkel és azok terjedésével foglalkozó nyelvésznek?

Ez a sok szempontból szomorú és megterhelő helyzet a kutatóknak kifejezetten izgalmas volt. Nemcsak a természettudósokra gondolok, hanem a humán- és társadalomtudósokra is, akik azzal foglalkoznak, hogyan hat egy ilyen jelenség a gazdaságra, a pszichére, a viselkedésre és a kommunikációra. Nyelvészként érdekes volt vizsgálni például azt, ahogyan a háború metaforája megjelent a retorikában: ellenség, harc, frontvonal, győzelem és a többiek. De egyre gyakrabban hangzott el az infodémia kifejezés is, ezt az információ és a pandémia szavakból alkották, és arra az információdömpingre utal, amelyben hiteles információk és rémhírek, álhírek, áltudományos elméletek, termékek, szolgáltatások együtt terjedtek. Ebben az infodémiában a kutatásaim szempontjából az volt a legérdekesebb, ahogy az áltudományos tartalmak összeolvadtak az összeesküvés-elméletekkel. Természetüket tekintve a két jelenség nem azonos, az összeesküvés-elméletek leggyakrabban a hatalomról, annak gyakorlásáról szólnak.

Titokról, amit valakik rejtegetnek, de egy jól értesült csoport persze tisztában van vele. A lényeg, hogy támadnak és fenyegetnek bennünket…

Ebben az esetben nem csak arra vonatkoztak, hogy valakik a kiirtásunkra törnek, vagy azt akarják, hogy chipek vezérelte biorobotok legyünk, hanem arra is, hogy a háttérhatalom szándékosan elhallgatja azokat a gyógymódokat, amelyek valóban segítenének. Ezen a ponton léptek be az áltudományok és azok a szereplők, akik a saját portékájukat kínálták, mondván, az biztosan hatásos a vírus ellen.

Ebben a kérdésben legalább akkora szerepe van a lélektannak, a szociológiának, a pedagógiának, mint a nyelvészetnek. Ön miért ezt a témát választotta?

Az biztos, hogy a gyerekek inkább tűzoltók, orvosok, tanárok akarnak lenni, nem áltudományos tartalmak kommunikációját vizsgáló nyelvészek. Gimnazistaként én még az orvosi egyetemre készültem, végül nyelvész lettem. De megmaradt az érdeklődésem az orvosi, egészségügyi témák iránt. Terminológus végzettséget szereztem. A terminológus olyan nyelvész, aki

szaknyelvekkel és a szakmai kommunikációval foglalkozik. Ezenkívül kutattam a manipulációt, a hazugságot, a megtévesztést. Ezekből állt össze a téma. Azt vizsgálom, hogy a szakmaiság mímelésével hogyan lehet manipulálni az embereket, milyen az áltudományos tartalmak kommunikációja, vannak-e jól azonosítható jellemzőik. Ez azért fontos, mert ezek mentén lehet majd tréningeket kidolgozni a kritikus tartalomfogyasztás elősegítésére.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .