Az édesanyák nagyon is jól tudják, mekkora esemény a szülés, évek múlva is pontosan emlékeznek minden egyes részletére. Manapság pedig beszélni is mernek róla, egyre több közösségi oldalon mesélik el történetüket vagy szólnak hozzá a témához. Véleményük hatósugara azonban alig ér önmaguknál tovább. Pedig Odent nemrég megjelent könyve, a Születés és evolúció egyik legfontosabb gondolata, hogy újra fel kell fedeznünk az anyák igényeit a szüléssel kapcsolatban. Meghúzza a vészharangot: álláspontja szerint a szülés-születés mostani medikalizált változatának sokrétű evolúciós következményei lehetnek. Hogy igaza van-e, vagy sem, azt nehéz megmondani, de talán érdemes elgondolkodni az érvein és azokon a tudományos eredményeken, amelyeket idéz.
Új tudás
Mire gondol? Először is arra, hogy a szülés-születés körülményei hosszan tartó hatást gyakorolnak a gyermekre. Ennek többféle útja is van, az egyik az epigenetika. Ez egy új, feltörekvő tudományág, és gyakorlatilag arról szól, hogy nem csak a szigorúan vett génjeinket örökítjük át gyermekeinknek, hanem élményeinket és traumáinkat is. A jelenséget környezeti tényezők befolyásolják, és hatása legerőteljesebben a születés körüli időszakban érezhető. Azaz nem mindegy, mit él át a várandós nő és a magzat, majd a baba a születésekor és a csecsemő az első életévében. Ezek a korai élmények örökre nyomot hagynak.
Egy másik új tudományág, amit Michel Odent említ, a mikroorganizmusok világával kapcsolatos. Eddig kevéssé értettük, hogy gyakorlatilag szimbiózisban, folyamatos kölcsönhatásban élünk mikroorganizmusokkal. A gazdatest, az ember, védelmet és nyersanyagot nyújt a „jó” baktériumoknak, azok pedig szintén védelmezik a gazdatestet, és különböző tápláló anyagokat állítanak elő. Állatkísérletekből az látszik, hogy az élet korai szakaszában van egy kulcsfontosságú periódus, amikor a mikroorganizmusok hatást gyakorolnak az agyra, és befolyásolják a későbbi életkorokban tapasztalható viselkedést.
Ha az emberi újszülött természetes úton jön világra, áthalad az anyai hüvelycsatornán, és abban a pillanatban benépesül a teste ezekkel a jó mikroorganizmusokkal, ezt követően pedig azokkal a mikrobákkal, amelyek éppen ott és akkor megtalálhatók. Az sem mindegy, mi kerül először a szájába, mert azzal az anyaggal nem csak maga a táplálék vagy a gyógyszer jut be a szervezetébe, hanem minden azt körülvevő mikroba is. Ez azt jelenti, hogy nem mindegy, az újszülött első tápláléka az anyai előtej (kolosztrum) lesz-e, vagy az egyes kórházakban adagolt cukros víz, tápszer vagy más anyák teje, esetleg antibiotikum, illetve egyéb gyógyszer.
A császármetszéssel világra jött újszülött a kórházi levegő mikrobáival találkozik legelőször, aztán inkubátorba kerül, ott pedig biztosan megismerkedik a kórházi baktériumflórával is. (Ha a fertőzések elkerülése érdekében antibiotikumot kap, akkor ez is egészen biztosan hat a bélflórájára.)