A beérkezett levelek közül a dobogó legfelső fokán azok állnak, amelyekben olvasóink az étkezés, a nem evés, a válogatósság témakörében tesznek fel kérdéseket. S ott a riasztó tény: némelyik gyerek évek óta két-háromféle ételt hajlandó csak magához venni. A szülők, de főleg a nagyszülők által írt levelek teli vannak aggodalommal.

Kezdjük a főszabállyal: egy gyereknek kisebb testsúlya miatt (is) többször – reggel feltétlenül – kell ennie. 

Sok étvágytalan, evés- és étkezészavaros, válogatós gyerekünknek mutatunk mi, felnőttek rossz példát. Azaz, semmilyen követhető példát nem mutatunk. Gondoljuk végig! Mire a gyerek felkel, mire kicsalogattuk, kifenyegettük, kiveszekedtük az ágyból, az induláshoz képest rég időzavarban van a család. A szülő már túl van a reggeli kávéján, jobb esetben valami falatot is bekapott. Tízből kilenc gyerek viszont éhesen indul az iskolába.

A szülő azzal mentegeti magát, „hiába erőltetem, reggel egyáltalán nem éhes!”. Persze hogy nem. A gyerek kis emésztőrendszerének sem volt még ideje felébredni. Pedig tudjuk, hogy a gyomor- és bélműködés beindulása lassúbb folyamat. Ezért bizony korábban kellene kelnünk, hogy emésztőrendszerünknek is legyen ideje felébredni és működésbe lendülni. S ezért kellene sokkal korábban lefeküdni és aludni. Ez pedig igen kevés családban történik meg.

Nem eszik reggel, mert nem éhes – mondják a szülők.

Tudjuk, hogy sok gyereknél az alacsony vércukorszint megemelheti a belső feszültséget. Kapkodás, izgalom a késés miatt, felmérő, röpdolgozat, témazáró miatt, vagy éppen a nyilvános szereplés, szóbeli felelés, a ma divatos „jegymentő” prezentáció – ez mind szépen ellopja a gyerek étvágyát. Ilyen feszült állapotban nincs és nem is alakulhat ki az éhségérzet. Reggel sem, és napközben sem.

Talán ezért lehet, hogy az otthon gondosan elkészített, jó minőségű uzsonna sokszor érintetlenül járja meg az iskolát. S végül a szülő megadja magát: „Jó, akkor vegyél valamit a büfében vagy az automatából!” S ez bizony, több hátránya mellett, drága mulatság!