Ismerkedjünk meg egy újabb fogalommal! Olyannal, amitől sokunknak lelkifurdalásunk lesz. Ez pedig a microcheating, azaz mikromegcsalás. Bár a megcsalás egyidős az emberiséggel (bár az is lehet, hogy már akkor is műveltük, amikor még csak kékalgák voltunk), mindig újabb és újabb módozatait találjuk fel. Most éppen a mikromegcsalást – bár ez sem teljesen friss fogalom. Négy-öt éve tűnt fel, és hódít azóta is.
– A microcheating valós jelenség – mondja Lengyel Fanny pszichológus. – Kutattam, ki alkotta meg a szót, de több forrást találtam, emiatt egyikre sem hivatkoznék. Ami a legjobban megragadja a lényegét, az a megfogalmazás, hogy „a microcheating kinyit egy ajtót”. Hogy belépünk-e ezen az ajtón, már más kérdés – de nyitva áll valaki felé. Azért tudni kell, hogy nem egyedül nyitjuk ki. A flörthöz, a szemezéshez és az sms-ezéshez is két ember kell.
A flört a netre megy
Mint a legtöbb megatrendet, a mikromegcsalást is az emberiség digitális átállása hozta el. Ahogy életünk jelentős részét számítógépeken, mobiltelefonokon és egyéb kütyükön éljük, így lett ez a párkereséssel és a flörtölgetéssel is. Ráadásul a net könnyű és nehéz terep is egyben. Könnyű, mert nem vagyunk ott fizikai valónkban. Nem kell a másik szemébe néznünk. Nem kell nagy levegő, hogy kimondjunk meredek dolgokat. És ugyanez a nehézsége is: sokkal egyszerűbb valakit jobbra húzni a Tinderen, ezzel mintegy kinyilvánítva, hogy bejön nekünk, mint odamenni, és meghívni egy fagyira. Lényegesen könnyebb ráírni valakire a Facebookon vagy megbombázni szívecskés emojikkal, mint odaállni elé, és azt mondani „Tyű, de csinos vagy ma is!”
Mindezt tetézi az is, hogy kitört a világjárvány, és immár két éve sokan otthonról végzik a munkájukat. Ez is egyre jobban az online eszközökre terelhet, miközben az összezártság, a külső ingerek hiánya különösen frusztrálttá tehet bennünket. Ettől pedig mindjárt észrevesszük a másik szemében a szálkát, jön a veszekedés, és dagonyázhatunk a sérelmeinkben. A rossz kapcsolatokat a jó munkahelyi légkör ideig-óráig képes volt megmenteni, mert ott esetleg több tisztelethez és megbecsüléshez juthatott, aki odahaza szenvedett a másiktól: sebtapasz volt az üres vagy mérgező kapcsolatokra. És miközben egyre többet szorongunk és bizonytalanságban élünk, egyre sebezhetőbbek vagyunk, és támogatásra, vigasztalásra vágyunk. És van, aki a mikromegcsalásban találja meg mindezt.
Ez tehát olyan flört, ami „a párunknak már nem férne bele”. Amikor érzelmileg és fizikailag is olyasvalakire koncentrálunk, aki nem a párunk. Az is jellemző egyébként, hogy ha őszintén magunkba nézünk, pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy ingoványos talajra léptünk, és tiltott területen járunk. Még nem léptük át a vörös vonalat, még nincs nagy baj – de akár már lehetne is.
– A microcheating és egy ártatlannak induló beszélgetés között vékony a válaszfal – mondja Lengyel Fanny. – Hiszen beszélgethetek valakivel, nevethetünk és érezhetjük jól magunkat – és ez nem biztos, hogy flörtölés… De lehet, hogy mégis az. Ha kétértelmű megjegyzések vagy nem verbális jelek érkeznek a másik féltől, én pedig fogadom és viszonzom az utalásokat, onnantól már annak minősül.
A mikromegcsalás a felszínen akár ártalmatlannak is tűnhet. Ugyanakkor nagyon gyorsan és észrevétlenül lehet átsiklani belőle magasabb szintű flörtölésbe, hogy aztán egy pillanat alatt a klasszikus megcsalás mezején találhassuk magunkat. Ráadásul a mikromegcsalás, ha nem teljesedik is ki, az érzelmi megcsalás összes jellemzőjét magában hordozhatja – ezzel pedig igen nagy fájdalmat tudunk okozni a partnerünknek. Önmagunkban pedig kellemetlen zavart, amiből nehezen tudunk kimászni.
