1981. december 6. Az első meselemez

Négyéves voltam, amikor egy Mikulás-ünnepség alkalmával a nagyszüleim bevittek magukkal a váci városi könyvtárba. Akkoriban ott dolgoztak a nyugdíjuk mellett. Attól kezdve ki sem lehetett robbantani onnan. Olvasni ugyan még nem tudtam, de a meselemezek teljesen elvarázsoltak. Olyankor megszűnt körülöttem a világ, se láttam, se hallottam. Moziztam a fejemben, lepergett előttem az egész történet. Akkor szerettem bele Domján Edit hangjába. Azt hiszem, az volt a színészethez vezető utam nulladik állomása.

1989. május 23. A meghatározó könyv

Tizenkét évesen értettem meg, valójában miért is jó olvasni. A Martina újra táncol című csehszlovák ifjúsági regény, egy Csíkos könyv tanított meg rá. A történet arról szólt, hogy egy kislánynak abba kell hagynia a balettet. Mélyen át tudtam érezni a gyászát, mert nem sokkal korábban egy sérülés miatt nekem is fel kellett hagynom a szertornával, pedig imádtam. Az a regény segített feldolgozni a traumát és elengedni a gyerekkori álmot. Azóta tudom, hogy a könyvek élni tanítanak.