Krúdy Tamás: Ha érték a hűség

Egyszer egy ismerősöm azt mondta, hogy ő annyira szereti a feleségét, hogy semmiképpen sem akarja megbántani, ezért nem mondja el neki, hogy megcsalja. Amikor pedig megkérdeztem tőle, hogy ha tényleg annyira szereti, akkor miért csalja meg, akkor csak a vállát vonogatta, hogy hát nem kap meg tőle mindent, amire igénye lenne és különben is, ma mindenki ezt csinálja.

Olyan világban élünk, amelyben a hűtlenség a „gyári alapbeállítás”: ha valaki nem figyel oda tudatosan arra, hogy hűséges maradjon, az… nos, óriási nehézségek elébe néz. Aki ma hűséges akar lenni, annak aktívan kerülnie kell(ene) a hűtlenséghez vezető alkalmakat. A folyókon a nagyobb vízesések előtt ki szoktak tenni egy táblát a következő felirattal: PNR – Point of No Return –, azaz, ha ezen a ponton valaki túlmegy a csónakjával, akkor már nem tud visszafordulni, a sodrás elragadja. Ugyanez a helyzet az „ártatlan” flörtölésekkel, a pikáns sms-ekkel, a kihívó viselkedéssel stb., van egy pont, ami után már nincs visszaút. Lehet, hogy valaki úgy érzi, tudja, hol a határ. De változzanak csak meg egy kicsit is a körülmények, és máris itt a „vízesés”: számtalanszor előfordult már, hogy egy csapatépítő tréningen, wellnesshétvégén vagy csak egy elhúzódó munkahelyi karácsonyi bulin az alkohol hatására az addig egymással csak az „illendőség határain belül” flörtölő kolléga és kolléganő hirtelen egymás karjaiban találta magát. Egy ilyen eset azonban sosem előzmények nélkül való, fejben már jóval korábban lejátszódott a flörtölés apró gesztusain keresztül. Szóval, nincs „ártatlan” flörtölés, pláne, hogy mindig kettőn áll a vásár: ami az egyik fél számára csak „kedves” évődés, az lehet, hogy a másiknak álmatlan éjszakákat jelent. És ezt azért is fontos észben tartani – kiváltképp a férfiaknak –, mert könnyű átlépni a szexuális zaklatás határát, főként, ha valakinek nem teljesen tiszták a szándékai. Ez pedig egy egyszerű lelkiismeretvizsgálattal könnyen ellenőrizhető.