Lassan egy órája haladunk az Alföld kora tavaszi, foltvarrott szántói, legelői között, amikor lekanyarodunk az autópályáról, és a lapos tájra terült Kecskemétet kikerülve egy mellékútra térünk le. Errefelé ritkásan állnak az épületek, széles termőföldek választják el őket egymástól. A Pogány Tanyát messziről felismerem. A hosszúkás parasztházat és a generációk kincseit rejtő melléképületeket drótkerítés veszi körül, a kapu mögött Petra és Misu ácsorog, átkarolják egymást, körülöttük hangos állatsereglet zsibong, már vártak minket.   

A százötven éves tanya

Még csupaszok a tanya békéjét őrző akácóriások, és a konyhakertet sem lakták be a tavaszi zöldségpalánták. A tekintet a vidéki élet újabb és újabb részletein akad meg: a szendergő szőlőtőkék pedáns sorokban várják, hogy eljöjjön az idejük, Picur és Bella, a két kutyus tökéletes összhangban osztja meg a fogadott kóbor macskával a parasztház napsütötte lépcsőfokait, a háttérben megbújó baromfiudvarban tyúkok kotkodálnak.

– A dédapám ezen a tanyán született 1888. január 2-án. A nagyapám is itt született, és itt halt meg. Apa is itt nőtt fel – kezd mesélni Misu, akire a felújításra szoruló, százötven éves ház és a két és fél hektáros földterület három évvel ezelőtt, mindössze huszonnégy éves korában szállt rá. Eredetileg sem ő, sem a családja nem tervezte, hogy ő örökli a gazdaságot és a vele járó feladatokat. Nagypapája halála után sokat vigyázott egyedül maradt nagymamájára, majd amikor teljesen elárvult a tanya, Misu vette szárnyai alá.

Sosem tanulta, hogyan kell földet művelni, állatokat tartani, az utóbbi éveken saját tapasztalatai segítették át. Eredetileg gépészmérnökként végzett, ma főállásban biztosítást árul, és szabadidejében látja el a tanya körüli teendőket: ültet, metsz, locsol, szüretel, fát vág, gondozza az állatokat.

– Ha együtt élsz a tanyával, látod, mikor mit kell tenned. Egyszerűen a józan paraszti észt kell követni – jegyzi meg. Ha valamit nem tudott, rákeresett az interneten. Családja a mai napig támogatja, a szomszédok is szívesen látják el tanácsokkal, és nemrég beiratkozott egy mezőgazdasági iskolába. A legnagyobb változást mégis Petra hozta a tanya életében.

– Az én drága feleségem nélkül sehol sem lenne ez a tanya. Nélküle nem élne itt ennyi állat, nem lenne rendben a tanya környéke, nem lenne zöldségeskert, nem találtál volna meg bennünket az Instagramon. Ha nincs Petra, senki sem tudná, milyen szuper hely a Pogány Tanya.