Szeretsz interjút adni?

Attól függ, ki kérdez.

Az én felkérésemre rögtön igent mondtál. Akkor most érezzem kitüntetve magam?

Hülyéskedsz?

Inkább aggódom, mert tudom, hogy néhány bulvárlapot bepereltél a rólad írtak miatt.

És nem interjúkról volt szó, csupán olyasmit állítottak rólam, pontosabban a magánéletemről, aminek semmi köze nem volt a valósághoz.

Egy ilyen esetre emlékszem. És te nyertél. Bocsánatkérésre kötelezték azt a lapot, és még sérelemdíjat is kellett fizetniük neked.

Igen, így történt. És néha azért teszek ilyen lépéseket, hogy a másik fél is tisztában legyen vele, mivel jár az, ha nyilvánosan hazudozik valakiről.

Menjünk vissza huszonöt évet, mert akkor kezdted vezetni az RTL Klub Híradóját. Miért éppen te, és miért elsőként?

Nem nagyon túlzok, ha azt mondom, ez egy véletlennek köszönhető. Akkoriban ugyanis a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőségén dolgoztam, és egy kollégám, aki kapcsolatban állt az RTL vezetőivel, azt kérdezte tőlem, nincs-e kedvem beszélgetni velük, ugyanis épp itt vannak Magyarországon. Volt kedvem, aztán ezt a találkozást követte egy második, aminek az lett a vége, hogy kihívtak Brüsszelbe próbafelvételre. Amikor a próbahíradó után kijöttem a stúdióból, azonnal tettek egy ajánlatot, és én elfogadtam.

Hogyhogy rögtön rábólintottál a javaslatukra? Sok pénzt ígértek?

Nem, nem! Az anyagiakhoz ennek az égvilágon semmi köze nem volt. Sokkal inkább ahhoz, hogy már különben is lépni akartam, mert abban a tévés világban nem történt semmi. Emlékezz csak vissza, milyen sokáig nem fogadták el a médiatörvényt, nem indulhattak kereskedelmi televíziók. Szóval mindenen hosszan rágódtak, és akkor nekem hirtelen adódik egy lehetőségem, hogy a szakmán belül léphessek, kipróbálhassak valami mást. Ráadásul nem egy régóta működő, olajozott rendszerbe kerültem be, mert itt nem volt stúdió, nem voltak riporterek, nem volt semmi. Tehát az egészet fel kellett építeni, és én élveztem ezt a kihívást.