A járvány ötödik hullámának lecsengése után abban bíztunk, hogy fellélegezhetünk. Nem ez következett. Mi történt, történik mostanában a lelkünkben?   

­Az elmúlt két év felemésztette mentális tartalékainkat. Elfáradtunk, kiégtünk, kimerültünk az egymást követő hullámokban, amiket egyre nehezebben viseltünk. A háború híre a járvány elhúzódó krízisére rakódik most rá, ami a legtöbb ember számára így különösen nagy lelki megterhelést jelent. Már most látszik, hogy drámaian megemelkedett a szorongásos tünetektől szenvedők száma.

Mennyiben másféle ez a háborús szorongás, mint az átlagos, vagy mondjuk úgy, a mindennapi teljesítményszorongás vagy egy vizsga miatti szorongás?

Élettanilag nincs különbség a szorongások között. Ha vizsgától szorongunk, ugyanaz a biokémiai folyamat játszódik le a testünkben, mint amikor a háborútól rettegünk. A különbség elsősorban a szorongás intenzitásában, illetve a hozzá tartozó gondolatok tartalmában van. Bár a vizsgaszorongás nagyon megterhelő lehet, aki átéli, tisztában van vele, hogy a szenvedése egyéni, a körülötte lévő világban nem történik változás. Azt is pontosan tudja, hogy maximum az önbecsülése sérül, ha nem a legjobb teljesítményt nyújtja, ám az élete nem kerül veszélybe. Ráadásul a vizsgaszorongás egy jól körülhatárolt helyzethez kötődik. Ezzel szemben a háború a saját és a szeretteink életét fenyegeti, így erős egzisztenciális, vagyis létszorongást hoz felszínre.  

Mennyiben tekinthető ez normálisnak?

Egy félelmetes helyzetben a félelem a lehető legnormálisabb dolog. A háború rettenetes, ehhez kétség nem férhet. Emberek halnak meg, családok szakadnak szét, tömegek kényszerülnek elhagyni az otthonukat, csoda, vagy inkább kóros lenne, ha ezt bárki teljes higgadtsággal tudná kezelni. A félelem, amikor a szorongató érzésnek pontos tárgya van, vagyis tudom, mitől tartok, egy bizonyos szintig kifejezetten szükséges is, hiszen cselekvésre késztet, így segíti a túlélésünket.

Hogyan tudjuk az effajta szorongásunkat csökkenteni?

A szorongás oldásának többféle módja van. Ha találunk bármit, ami leköt, legyen az főzés, kertészkedés, edzés, zenehallgatás, merüljünk el benne bátran. Figyelmünk elterelésével kicsit fellélegezhet a lelkünk, és hosszabb távon könnyebben viseljük a terheket. De szorongásunkat más módszerrel is enyhíthetjük, például a gondolatstop technikával. Ha újra és újra felbukkannak a szorongáskeltő gondolatok, mondjuk ki, akár magunkban, akár hangosan a stop szót, amivel megálljt parancsolunk magunknak, és megakadályozzuk, hogy negatív érzelmi-gondolati örvénybe kerüljünk. A különböző légzéstechnikák szintén nagyszerűen használhatók a szorongás oldására. Kutatások tanúsága szerint ha sikerül a légzésszámot tíz levegővétel/percre csökkenteni, annak már rövidtávon is érezhető pozitív hatása lesz. Ehhez három másodpercig szívjuk be a levegőt, majd három másodpercen keresztül fújjuk ki. Hasonlóan megnyugtató hatású a 4-7-8-as légzéstechnika: négyig számolva szívjuk be a levegőt, hétig számolva tartsuk bent, majd nyolcig számolva fújjuk ki. Hallgathatunk zenét is, ám a legjobb, ha mi magunk énekelünk. Ne törődjünk azzal, mennyire vannak a hangok a helyükön, az éneklés akkor is képes a szorongást csillapítani, ha nem Maria Callas színvonalán szólalunk meg.