Kövesdi Zsófia közösségi oldalát pörgetve csak kapkodja az ember a fejét, annyi költözésről számol be örömmel a fiatal lány. 2015-ben Kaliforniába, a következő évben Új-Zélandra, majd Franciaországba ment, hamarosan pedig Portugália lett az új állomás. És ha azt hinnénk, hogy megállapodott, mondván, végre újra európai föld van a lába alatt, kiderül, hogy következő úti célja Ausztrália volt.
Ha pedig ezek után arra a következtetésre jutunk, hogy az Antarktisz felé vette az irányt, nem jól gondolkodtunk: a következő célpont és azóta is szerelem: Villány – ez már talán a végállomás.
Hogy mi a közös ezekben az országokban? Nyilván sokan tudják, főleg a borkedvelők, hogy a világ ezen tájain a legszebbek a szőlők, a legfinomabbak a borok, és talán a nap is másként süt. Miután a corvinusos egyetemi alapképzést szőlész-borász mérnökként befejezte, leghőbb vágya volt, hogy ezeken a tájakon sajátíthassa el jövendő hivatása csínját-bínját, és mestere lehessen a szakmájának.
És valószínűleg ez az ambíció is tette alkalmassá arra, hogy huszonnyolc évesen egy világelső vörösbornak kijáró elismerést tartson a kezében. Zsófia ugyanis a Jammertal Borbirtok főborászaként tavaly nyáron vehette át a legmagasabb pontszámot elérő vörösbornak járó díjat, amelyet a villányi borászat Cassiopeia Merlot 2015 nevű vörösbora kapott a rangos Concours Mondial de Bruxelles versenyen.
Két év, négy szüret
– Nem borászcsaládból származom, így egyértelmű volt, hogy világot látok, és így viszonylag hamar és alaposan elsajátíthatom a mesterséget – kezdi a történetét Zsófia. – Bújtam az internetet, kutattam a hirdetéseket, mert ezek a lehetőségek nem az egyetem faliújságján találják meg az embert. Jelentkeztem sok helyre, és ahová felvettek, ott próbáltam helytállni. Szerencsés vagyok, mert a családom segítségével lehetőségem volt előfinanszírozni az utazásokat, hogy aztán a borászatokban megkeresett pénzből visszategyem az összeget a családi költségvetésbe. Ez így működik, egyszerre tanul és dolgozik az ember, ha tényleg mindent tudni akar választott szakmájáról.
Zsófi franciául és portugálul végezte el a mesterszakot Montpellier-ben és Lisszabonban, és természetesen angol nyelvterületen is dolgozott utazásai során a világban. Mindenhol igyekezett, hogy a munkájával elégedettek legyenek, fejlődhessen, és nem utolsósorban szót értsen a helyi diáktársakkal, kollégákkal, és akár barátokat is találjon. És így azon szerencsések közé tartozott, akik évi két szüreten is részt vehetnek az északi és a déli féltekén… és szerelembe is esett, amikor végképp elköteleződött a hivatása iránt: Kaliforniában egy általa felügyelt pinot noir hosszú hetek törődése után kierjedt.
Így teltek az évek, de végül nem a világjárvány hozta haza; már három éve dolgozik együtt a villányi borbirtok tulajdonosaival.
– A munkainterjú első negyedórájában tudtam, hogy ugyanazt gondoljuk a borról, nem kérdés, hogy elfogadom az ajánlatot. A családom pedig boldog, hogy végre itthon élek, anyukám úgy érzi, szinte a szomszédban vagyok, pedig Záhony több mint ötszáz kilométerre van Villánytól – mondja nevetve.
