„Jó a Kalmopyrin terhesség ellen, csak szorítsa a levélíró a térdei közé.” Talán vannak, akik emlékeznek dr. Veres Pál örökbecsűjére. Lehetett nevetni akkor is és most is az ehhez hasonló válaszokon, de tény, hogy ezek a rovatok a maguk módján nagyon is fontos szerepet játszottak az 1969 után felnövő generáció felvilágosításában.

Az ifjúság hatalom

Akkoriban a hivatalos kultúrpolitika is számolt az ifjúság számára készülő magazinokkal, hiszen így tudták a legkönnyebben kontrollálni a fiatalok lázadását, fogyasztási, szórakozási szokásait. Ezeken a platformokon keresztül lehetett megfelelő mennyiségű és kellő ideológiával átitatott információt átadni a már nem hermetikusan elzárt ifjúságnak a nyugatról beszűrődő izgalmakról, mint például a beatzene vagy a különböző szubkultúrák.

Eleinte ott volt a Füles és a Pajtás, illetve a Magyar Ifjúság, amelynek kezdetben hivatalosabb szóhasználata a hatvanas években némileg személyesebbé vált, és levelezési rovatában már teret engedett a problémák kibeszélésének. Mégsem ez az újság, hanem az 1965-től megjelenő Ifjúsági Magazin (IM) tudott legendás, a mai napig emlegetett és idézett levelezési rovatot fenntartani, amelyben mind komolyabb helyet foglaltak el az olvasók párkapcsolattal, az ellenkező nemmel és az intim együttléttel kapcsolatos kérdései. A levélírók és a válaszoló szerkesztők láthatóan a legnagyobb őszinteséggel próbáltak egymás felé fordulni.

Beszélni kell róla!

Az IM gyakran taglalta, hogy a fiatalok szexuális felvilágosítása a szocializmusban nem kevés kívánnivalót hagyott maga után. Bár a témában megjelent néhány könyv (például Marie-Claude Monchaux A sehány éves kislány című klasszikusa a fogantatásról és a gyerek születéséről 1971-es első kiadása után nem sokkal már magyarul is elérhető volt), a magazinnak küldött levelekből kiderült, hogy a fiatalok a szexről, de akár a párkapcsolatokról, a szerelemről nem tudtak komolyan beszélni felnőttekkel. Ráadásul a szocializmusban a szexualitás megítélése meglehetősen ellentmondásos volt. A kommunista eszmény nevében a nemek egyenlősége a forradalom fontos pontjának számított, ám a szocialista embert jellemeznie kellett bizonyos mértékű önmegtartóztatásnak. Hiszen a rendszer mindennel szemben ellenérzést táplált, ami elvonta a figyelmet és az energiát a szocializmus építésétől. Viszont a szexualitás túlzott visszaszorítása éppen a „régi” és elmaradott társadalom (l. keresztény embereszmény) elfojtó képét idézhette elő, amit a haladó szocialista már elvből is elvetett.

1970-ben az Ifjúsági Magazinban R. Gabriella például arról panaszkodott, hogy szerelme Debrecenbe költözött, és azóta mintha elhidegültek volna egymástól: ritkábban és személytelenebb stílusban ír. B. Éva levele már konkrétabb, és rávilágít a felvilágosítás hiányának problémájára: ő arra panaszkodott, hogy a tévében látva a Leányanyák című dokumentumfilmet, édesanyjával szeretett volna beszélni a problémáról, ám ő zavarba jött, és kitért a téma elől, illetve csak általánosító megjegyzésekre futotta tőle.

A válaszadó akkor lényegében még nem tett mást, mint sajnálkozott, és közismertnek nevezte a tényt, hogy a szülők nagy része nem tud segíteni hasonló kérdéseket firtató gyerekén. A hetvenes évek elején fiatal szociológusok számon is kérték a magazinon, hogy nem elég laza, egy évtizeddel később viszont már az volt a gond, hogy az IM szakértői túlságosan szabadosak.

Dr. Veres Pál, az IM szakértője

Pali bácsi, a sztár

A magazinban 1984-ben a Doktor úr, kérem… rovat vette át a szexuális ügyek kérdéskörét, és ez tette egy egész generáció számára meghatározóvá a lapot. Ennek oka főleg a rovat vezetőjében, az intézménnyé vált dr. Veres Pálban keresendő. Pali bácsi, aki ez idő tájt már közel járt a hetvenhez, bár eredetileg újságíró volt, ötvenéves kora után elvégezte az orvosi egyetemet.

A Magyar Ifjúságban a kezdetektől fogva publikált, egy idő után általános orvosi tanácsokat adott. Az IM-hez „igazolása” után senkit nem zavart, hogy nincs szexológus végzettsége, mindenki kíváncsisággal és örömmel olvasta humoros, szókimondó tanácsait.

Érdekes, hogy az internetet böngészve sokan szinte az ő rovatával azonosítják az Ifjúsági Magazint, holott a lap ötvenéves történetének alig a tizedében dolgozott ott. Néhány jó mondatával, humoristákra emlékeztető stílusával a Kádár-rendszer utolsó öt évében talán többet tett a szexuális felvilágosodás előrelépéséért, mint az addigi minisztertanácsi rendeletek és felvilágosító könyvek összesen.

Mi a titok?

Dr. Veres Pál bár keresetlen őszinteséggel beszélt, igyekezett nem megbántani senkit – még úgy sem, hogy gyakran élcelődött a levélírók és segítségkérők tudatlanságán, tévhitein. „Kedves Veres Pál, azt szeretném megkérdezni, hogy lehet-e betegséget kapni attól, ha az ember a Balatonban szeretkezik.” – szólt a kérdés. „Persze, náthás lehetsz, ha hideg a víz…” – hangzott a válasz. Veres Pál mindig igen ügyesen használta (de sosem használta ki) a felé áradó szeretetet és bizalmat, amit elsősorban a szexológia népszerűsítésére fordított. Észrevehető, hogy a doktor lazább stílusa, a szexhez való gyakran megengedőbb hozzáállása a beérkezett levelek hangnemén is visszatükröződik: az ő rovatában már mindennaposnak számítottak a petting, srácom, lefeküdni valakivel vagy smárolás szavak, kifejezések.

Pali bácsi személyiségének vonzerejéhez (és bizonyos mértékig varázsához) két tényező tett még sokat hozzá. Egyrészt az, hogy nem árulta el, vajon minden furcsa, sok esetben már bizarr kérdés valódi levélíróktól származik-e, vagy némelyiket ő maga találta ki. Mindenesetre a mellette dolgozók későbbi interjúkban elárulták: ha a doktor úr néha színezett, vagy adott esetben ő maga költött is, alig kellett ezzel a fondorlattal élnie, mert amúgy is olyan sok meghökkentő levél érkezett.

A másik tényező, ami dr. Veres Pált hallatlan népszerűségig repítette, az a nyolcvanas évek második felében mintegy „vírusfelvételként” terjedő több hanganyag volt, amit a kor tinédzserei kazettáról kazettára másoltak, és állítólag gyakran volt házibulik kedvelt szórakozása ezek meghallgatása. A felvételeket előadásokon rögzítették, és a már-már a stand-up műfajához hasonlító beszédekben a kedvelt orvos még a lapban megszokottnál is sokkal közvetlenebb hangon, nemegyszer tudatosan trágár szavakat használva tárgyalja a szexuális szokásokat. Ha valakinek kimaradtak volna, a YouTube-on meghallgathatók.

A kilencvenes évek és az indulatok

1992-ben jelent meg Magyarországon az első Bravo magazin, az 1956 óta piacon lévő német tinilap magyar kiadása. Kinyílt a világ, amire az akkori tinédzserek szülei nem feltétlenül voltak felkészülve. Veres Pali bácsi helyett jött Szentmihályi Károly, a levelek pedig özönlöttek a szerkesztőségbe. A leginkább nonszensz, így legendává váló kérdések persze nagy valószínűséggel tréfából íródtak, de a szakértő ezekre is válaszolt, természetesen kellő iróniával. Hiszen egyvalami nem változott: ekkor sem volt igazán kivel beszélniük a tiniknek, és szinte csak ezen a fórumon tudták a legkülönfélébb kérdések formájában megtudakolni, mitől eshet teherbe egy lány.

Fotó: MTI/Benkő Imre, Smagpix