Vállunk ideális esetben gond nélkül engedelmeskedik nekünk, nyugodtan felemelhetjük, mozgatjuk, forgatjuk, miközben bele sem gondolunk, mindez mennyire bonyolult ízületi működést igényel. A váll komplexitásán csak akkor kezdünk el elmélkedni, ha valami történik vele, fáj, nem tudjuk kellőképpen használni. Ennek hátterében számtalan probléma állhat, ám közülük kiemelhetjük a befagyott váll szindrómát, amit szervezetünk maga generál, majd miután saját hibájára ráeszmél, el is mulasztja. A gond csak az, hogy ezzel a játékkal két-három évre megkeseríti az életünket. El kell ugyanis viselnünk, hogy vállunk mozgása váratlanul elkezd beszűkülni, elsősorban a kirotáció, tehát a kifelé forgatás válik problémássá. Klasszikus befagyott vállnál a kar fejmagasságig emelhető, kirotációja pedig nincs, hátul nem érhető el a csípő, elöl pedig a haj. Persze vannak fokozatok, előfordul, hogy valaki egészen ügyesen mozog. Emellé az is társul, hogy hirtelen mozdulatoknál – ha elhagyjuk a megengedhető mozgástartományt – megsemmisítő fájdalmat érzünk.

Az immunrendszer közbeszól

– A befagyott váll szindróma kevéssé értett betegség, nagyon régóta ismerik, de okát ma sem tudják. Sokáig magyar neve sem volt, az angol frozen shoulder után magam honosítottam meg, amikor Angliából visszatérve hazahoztam a műtéttechnikáját. Okairól csak annyit tudunk, hogy a betegség indulásakor autoimmun jellegű sejtek jelennek meg a vállban, azokból képződik egy nagyon vastag ízületi tok. Ezt a jelenséget úgy kell elképzelni, mint egy allergiás reakciót, amelynél a szervezet valamire reagál, de túlzásba esik. Jelen esetben a hegesedés akár másfél centiméter vastag is lehet, igazi hegkupac jöhet létre az ízületi tokon. Amikor az ilyen vállat vizsgáljuk, a tipikus panaszok mellett mást nem látunk, a röntgenképen nem látszik kopás – mondja dr. Gulyás Károly ortopéd-traumatológus, vállsebész.

A probléma gyakorisága nem pontosan ismert, de nagyjából kétszázalékosra tehető. A szindróma harminc-negyven éves korban még nem fordul elő, kivéve, ha valaki cukorbeteg vagy pajzsmirigybetegsége, nyaki gerincsérve vagy egyéb nyaki problémája van. Rizikótényező a Parkinson-kór és több szívbetegség is. A legnagyobb kockázatot az inzulinnal kezelt diabétesz jelenti, olyankor a befagyott váll szindróma előfordulási gyakorisága tíz-húsz százalékos.