Debrecent nem elég az autó ablaküvege mögül, futólag ismerni. A szocializmus geometriai formákká egyszerűsített épületei és az újonnan felhúzott házak úgy rakódtak rá valódi arcára, mint az ókor kincseire a súlyos földrétegek. Hogy feltárjuk Szabó Magda mesélő házakkal és az éj leple alatt megelevenedő szobrokkal benépesült Debrecenét, nem kell ecsetet ragadnunk, elég, ha kiszállunk az autóból, és gyalog vesszük nyakunkba a várost.

Volt-nincs menedékek

„Én az életet kaptam itt, a nyelvet, amelyet beszélek, amelyen könyveim is beszélnek, …itt, a Szent Anna utca 22. alatt írtam le az első betűt” – jegyezte le Szabó Magda Debrecen három arca című esszéjében. Az Ókút mesékkel benépesített díszletét, gyerekkorának legboldogabb helyszínét ma már hiába keressük, beolvasztották a Svetits Intézetbe.

A Szabó család bérleményeinek többsége hasonló sorsra jutott. A Hunyadi utcai otthon, és vele együtt édesanyja madarakkal és medúzákkal festett falai, bombázás áldozatává vált. A „legotthonosabb otthont”, a Füvészkert utcai házat a városrendezés törölte el, helyén a Déri Múzeum szökőkútja csobog.

Egyedül az első családi fészek áll, a Domb utca 16. alatt, a téglahomlokzat magas ablakai még mindig kíváncsian tekintenek körbe az átalakuló környezeten, az utca cívis házai fölé nyújtózkodó paneleken. A valaha volt Szabó-otthonok mégsem vesztek el végleg, hangulatukat a Szabó Magda Emlékház őrzi az írónő iskolája, a Dóczy Gimnázium udvarán néhány percnyi sétára a Domb utcától.

Oroszlános kopogtató, pénzzel sosem telt tárca

Az emlékházban Keczán Mariann muzeológus, a Szabó Magda Debrecene című könyv szerkesztője vár bennünket, ő vezet körbe minket a századelő hangulatát idéző termeken – a szalonon, az anyai és az apai örökséget bemutató szobákon –, és mesél a Szabó Magda-hagyaték tárgyairól. Az oroszlános kopogtatóról; a szalon roskadozó könyvespolcáról; az édesanya, Jablonczay Lenke strucctollas legyezőjéről; az írónő ékszerekkel teli fésülködőasztaláról. A tárgyak többsége Szabó Magda valamelyik regényében is felbukkan.  

– A pénzzel sosem telt levéltárca az Ókútból – mutat Mariann az egyik vitrin tartalmára. – Szabó Magda azt állította, édesapja virágmagokat tartott a tárcában. Szabó Elek valóban kedvelte a növényeket, de mi a műtárgy vizsgálatakor csak az édesapa másik szenvedélyére, a fotózásra utaló negatívokat találtunk benne.