A vadkacsával kezdődött. Egy bajai házban, sünök, gőték, békák, madarak és mindezek mentett példányai között. A vadkacsa nem akart sólyom módján megülni a kis Judit karján, például, mert a természet nem adott neki kapaszkodó lábat és megfelelő gravitációs központot. A városszéli kertben az araszoló lótetűtől a fészekből kiesett verébig mindenki biztonságban érezhette magát, a kiskorú állatbarát még a fiókák kétóránkénti etetésére is hajlandó volt. Hörcsögöket tenyésztett, hamarosan ötvennel osztozott a gyerekszobán. Miután egy ragadozó megölte a kacsáját, mindenki vigasztalni akarta, vittek neki másikat, így kacsából is tizennyolc lett tavasz végére. A szomszédok fellázadtak, mert a kacsák három telek sugarú körben mindent megettek a kertekből.

Az állatok fiatal rajongója madarásztáborba járt, az iskolában szerette a biológiát, és olyan jól szerepelt a tanulmányi versenyeken, hogy felvételi nélkül vették fel a szegedi egyetemre 1993-ban.

– Sosem éreztem azt, hogy mert Magyarországon születtem, ott is kell meghalnom, de nem volt bennem elvágyódás sem. Az egyetemet késve kezdtem el, mert bekerültem egy angol expedícióba, és három hónapot Mauritiuson tölthettem. Később, pár nappal a vizsgaidőszak előtt szólított meg egy professzor, hogy Juditka, ugye beszél spanyolul, elmehetne ösztöndíjjal Spanyolországba. Ez volt pénteken, és kedden elutaztam kilenc hónapra. Az egyetemen később is sokszor csak vizsgaidőszakban jelentem meg, de megszereztem az ökológusi diplomát. Álláshoz viszont nem jutottam. Visszamentem Spanyolországba, egy nemzeti parkba, majd Izraelben kaptam munkát. Kibucban laktam, és turistáknak tartottam előadást a madarakról. Héberül! Egy pohár vizet sem tudtam kérni, de megtanultam négyszáz madárnevet. Nem szerettem azt a munkát, egy alkalommal be is olvastam egy csoportnak, mert reggel hatra vártam őket, és tízre érkeztek meg. Azt hiszik, a madarak megvárják őket? Ebben a csoportban volt egy professzor, aki a madarakra veszélyes mezőgazdasági mérgekkel foglalkozott. Elmondtam neki, hogy pár hónapja a környéken is volt egy eset, a barátommal kányákat, gólyákat, vörösvércséket, gyöngybaglyokat mentettünk meg, a saját szobánkban gyógyítottuk őket.

Mit csinálsz a következő öt évben? –  kérdezte ezután a texasi egyetem professzora, a választ pedig sejtjük: Judit doktori disszertációt írt a banánültetvényeken használt töméntelen vegyszer vándorló kismadarakra tett hatásáról.

Partimadár-számlálás Új-Zélandon, 2013-ban