„Az egész világunk összeomlott” – Üzenet Kárpátaljáról

Nagy a nyüzsgés Munkács utcáin, kik gyorsabban, kik ráérősebben mennek a teendőik után. Szépen süt a tavaszi nap, első pillantásra úgy tűnik, a város éli békés, hétköznapi életét. Az első dolog, amit a figyelmesebb szemlélő észrevesz, hogy az utcákon lévők többsége nő, illetve gyerek, férfiakat alig lehet látni. A következő, ami feltűnik, hogy egyes épületek homokzsákokkal vannak körülvéve, mintha csak a tavaszi áradása készülnének. Kicsit tovább sétálva tudatosodik, hogy ebben a kulturális és turisztikai központban az üzletek többsége zárva tart. És ekkor felbőg a légiriadót jelző sziréna. Aznap már negyedszer…

Kárpátaljának elég hányatott sors jutott az elmúlt száz évben. Az itt élők közül sokan voltak úgy öt országnak is az állampolgárai, hogy közben el sem hagyták az otthonukat. Popovics Pál például még az Osztrák-Magyar Monarchia idején született, aztán volt Csehszlovákia, a Magyar Királyság, a Szovjetunió és végül Ukrajna állampolgára úgy, hogy mindvégig ugyanabban a házban lakott az Erzsébet királyné utcában, Munkácson.

Kárpátalján a magyar lakosság aránya valamivel tíz százalék fölött lehet, azért nehéz pontosan megmondani, mert népszámlálást utoljára 2001-ben tartottak, amikor is 152 ezren vallották magukat magyarnak. Az elvándorlás minden nemzetiséget sújt, de talán a németeket, illetve a magyarokat leginkább, előbbiekből szinte nem is maradt már mutatóban sem. Az elmúlt két évtizedben a magyarok elvándorlása is felgyorsult a külföldi – elsősorban magyarországi – munkalehetőségek megszaporodásával. Akik pedig maradtak, azok a magyarországi tévét nézik, a magyar rádiót hallgatják, és a magyar idő szerint jár az órájuk.

– Harminchárom éve élek Kárpátalján – mondja Majnek Antal nyugalmazott munkácsi megyéspüspök –, de nekem is a magyar idő szerint jár az órám, nem bonyolult dolog hozzáadni egy órát, hogy megkapjuk a kijevi időt.

Menekültek mindenhol

Kárpátalja a február 24. óta tartó háborúban a béke szigete, és mindenki azért imádkozik, hogy az is maradjon. Bár most már egyre többször szólalnak meg a légiriadót jelző szirénák a nagyobb városokban, bombák nem hullanak. A helybéliek nem is tudják elképzelni, hogy fognak, akik viszont a harci övezetekből menekültek ide, nagyon is el tudják, ezért amikor felbőgnek a szirénák, utóbbiak egyből mennek le a pincékbe, óvóhelyekre, a helyiek viszont maradnak. Úgy gondolkodnak, hogy ezt az egész Ukrajnához képes kis területet három oldalról NATO országok veszik körül, a negyedikről pedig a Kárpátok; tankokkal, szárazföldi csapatokkal nehéz lenne ide bevonulni. Stratégiailag sincsenek fontos objektumok Kárpátalján, legfeljebb a repülőtér Ungváron. Egybehangzó vélemények szerint minden azon múlik, szállítanak-e fegyvert valamelyik szomszédos országból a területre, mert ha igen, akkor itt is lehet bombázásra számítani.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .