Közvetlenül a beszélgetésünk előtt fotóztunk benneteket, órák óta együtt vagytok, és úgy tűnik, ez egyáltalán nem esik nehezetekre, sőt! Korábban mikor találkoztatok utoljára?
Váczi Eszter: Legalább négy éve, egy RTL-es forgatáson, pont erről a dalról kérdeztek minket.
Sugár Bertalan: Azelőtt, úgy emlékszem, gyakrabban találkoztunk, az elmúlt években viszont egyáltalán nem. De mindig látom Eszter közösségimédia-felületein, hogy éppen mit csinál. Érdekes, mostanában többet posztol, többet mutat magából.
V. E.: Mert rám szóltak. A zenekar. (Nevet.) De ez biztos abból is fakad, hogy a saját dolgomat csinálom, és ebből könnyebb kitárulkozni, mint abból, amit az ember szájába adnak.
Kívülről úgy tűnik, mindketten nagyon önazonos életet éltek. Ti is így gondoljátok?
S. B.: Igen, én biztosan teljesebbnek érzem az életemet, mint a popénekesi karrierem utolsó pár évében. Amikor ismert előadó voltam, akkor is születtek más tervek a fejemben, de azok még az előadói karrieremhez kapcsolódtak. Most viszont már biztosan állíthatom, hogy attól a pályától teljesen eltávolodtam, más ambíciók mozgatnak, és ezeknek nem sok közük van azokhoz a célokhoz, amelyeket énekesként el akartam érni. Popénekesként tele voltam anyagi vágyakkal, hajszoltam a kézzelfogható sikert. Ez állandó versenyhelyzet: jobbnak lenni, többet szerepelni, több pénzt keresni. A popzenében ez amúgy is különösen kiélezett.
V. E.: Én mindig törekedtem az önazonosságra, egész életemben ezt keresem. De amikor leginkább annak tűnök, vagy sikerül annak éreznem magam, mindig arra gondolok, kell hogy legyen valami emögött is, valami, ami még beljebb visz egy ajtón. Ilyen szempontból nagyon nyughatatlan vagyok. Állandóan valami olyat hajkurászok, amit nem igazán tudok megfogalmazni.
S. B.: De hát ez nagyon jó. Szerintem ez a nyitja a hosszú pályádnak, hogy mindig egy újabb réteget akarsz lefejteni magadról.
V. E.: Igen, csak ebben benne van az is, hogy nem vágyhatok mindig a sikerre. És közben igenis zavar néha, hogy meggyőződésem szerint valami nagyon jót csinálunk, aminek lenne létjogosultsága sikeresség szempontjából is. És ha ez nem valósul meg, akkor mindig megkérdőjelezem, vajon tényleg jó úton járok-e. Közben viszont azt gondolom, hogy ha ebből a szemszögből nézem, az rég rossz… Tehát folyamatosan ördögi körbe kerülök ezzel kapcsolatban.
