A moszuó törzs évszázadok óta a Lugu-tó partján él, a tengerszint felett 2700 méter magasan, festői környezetben. A legközelebbi város hatórányi autóútra található. A területet Szecsuán és Jünnan tartomány határolja, a tó és a hegyek gyönyörű látványt nyújtanak. A törzs mintegy negyvenezer tagot számlál, és a nők királyságának is szokták nevezni. Az elszigeteltség nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a moszuók egészen egyedülálló módon őrizték meg szokásaikat és hagyományaikat. Legalábbis idáig.

Szabad egy sétára?

Kétségkívül a zouhun, azaz a sétáló házasság a legfigyelemreméltóbb szokás. Amikor egy lány tizenhárom éves lesz, egy különleges köszöntési ceremónia után kap egy külön hálószobát a házban, ott él, a helyiség a virágszoba nevet viseli. Innentől kezdve kiválaszthatja, melyik férfival vagy férfiakkal akar közelebbi kapcsolatba kerülni. Élete során olyan sok vagy épp olyan kevés szeretőt választhat, amennyit szeretne. A „házasság”, amelyre nincs külön szó a nyelvükben, úgy működik, hogy ha egy férfi meghívást kap egy nőtől, akkor meglátogathatja, és a virágszobában akár együtt is tölthetik az éjszakát, azonban pirkadatkor haza kell mennie az anyja házába, ahol egyébként az egész életét leéli. A moszuó otthonok rendszerint többszintes faépítmények, amelyekben több generáció él együtt, férfiak, nők és gyerekek. A párok azonban nem élnek egy fedél alatt. A kapcsolatokból származó gyerekeket az anya a közeli rokonai segítségével neveli fel, és a család férfi tagjai, fiútestvérek és nagybácsik töltik be az apa szerepét. Nyelvükben az édesapára sincs külön kifejezés, ez azonban nem jelenti azt, hogy az apák ne lennének jelen gyerekeik életében. Csak épp teljesen más módon teszik, mint ahogyan azt itthon, vagy a világ legtöbb pontján ismerjük.