Claire Foy sokféle szerepben bizonyított, Ryan Gosling partnereként eljátszotta az űrhajós Neil Armstrong feleségét, kipróbálta magát tetovált lányként, részt vett egy mobiltelefonnal forgatott titkos thrillerprojektben, macskákat simogatott Benedict Cumberbatch-csel egy kosztümös filmben, ezúttal pedig a brit botránykrónikák emlékezetes alakját formálja meg. De hogy magyarul is tudna? Biztosat nem állíthatunk, csak annyit, hogy egy hirtelen vészhelyzetben a „segitek Gabor” szavak hagyták el jól kivehetőn az Emmy- és Golden Globe-díjas színésznő száját. Ehhez nem kellett más, csak egy kólával leöntött és percekre működésképtelenné váló klaviatúra, egy csoportos Zoom-interjú és egy magát felhangosítani képtelen magyar újságíró.
Az egész Angliát lázban tartó válás a hatvanas években esett meg. Hallott a botrányról, mielőtt felkérték Margaret Campbell szerepére?
Nem, nem ismertem a történetet, meg kellett kérdeznem az anyukámat, és neki voltak emlékei, még ha homályosak is. De a maga idejében Margaret elképesztően híres volt. Egy korszak ikonikus alakja. A válásuk a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt zajlott, a média folyamatosan tudósított róla, mindenki követte. Ezek a botrányok ma már többé-kevésbé feledésbe merültek, de sok mindent megmutatnak a korról, amiben lejátszódtak, tanulságos visszaidézni ezeket. Oly sok bírálat éri az embereket a szexualitásuk miatt, szerintem fontos erről beszélni, különösen manapság. Sokat elmond a sorozat a férfi-női szerepekről, hogy a társadalom hogyan ítélkezett. Amit Margaret tett, azt a társadalom csak a férjnek nézte volna el, a feleségtől ugyanez egy házasságban teljességgel elfogadhatatlan volt.
Claire Foy, amikor épp díjat vesz át, és nem egy kosztümös szerepben tündököl
Könnyen azonosult a szereppel?
Nehezen tudtam Margaretet megszeretni, de ez nem szegte a kedvem, meg akartam tudni, ki volt ő valójában. Sok-sok könyvet írtak róla, megjegyzem, főleg férfiak, akik szerettek csámcsogni a sztori zaftos részletein. Ahogy ezt egy kívülálló látja. Az egyik életrajz elkészítésében Margaret is részt vett, alkalma adódott újraírni a saját történetét. Egy szót sem ejtett szexuális kalandjairól, és a válásáról is csak néhány bekezdés árulkodik. Szerencsém volt, mert meghallgathattam azokat a felvételeket, amelyeket a könyv szerzője Margarettel készített. Nagyon is őszintének tűnt, ahogy beszélt. Az emberek képzeletében úgy élt, mint akinek a szex körül forog minden gondolata, az örökösen flörtölő, könnyen megkapható nő képe alakult ki róla. Csakhogy a valóságban nem ilyen volt. Például semmi kihívót nem találtam abban, ahogy az interjú közbeni bókokat fogadta. Igazi angol előkelőség volt, a társadalom felső köreiből. Aki történetesen élvezte a szexet. Mintha ez a két dolog nehezen férne meg egymás mellett az emberek fejében. Pedig létezik ilyen párosítás is, remek példa erre maga Margaret Campbell.
