Szögezzük le, nincs jó marketingje az önérvényesítés szónak. Rögtön a nyomulós kolléganő jut az eszünkbe róla, aki senkit nem hagy szóhoz jutni az értekezleten, hogy diadalmaskodhasson az ötleteivel. Eközben cseppet sem érdekli, hogy a kávészünetek rendszeres beszédtémája, mert biztos akkor is csak a törtetés körül forognak a gondolatai. Feltétetezzük mi, hiszen az ambíciók és az ellenszenv gyakran kéz a kézben járnak. Miközben ez a tulajdonság sokszor a boldogulásunkat szolgálja, hiszen ha nem vagyunk kellően meggyőzőek, és nem tudunk kiállni magunkért, kevés sikerre számíthatunk például munkahelyi szituációk vagy akár egy egyszerű ügyintézés során. Ráadásul önérdek-érvényesítő képességünknek nagy szerepe van abban, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzánk.

Tudatosítani a fontosságunkat

–Az érzékeny fülűek számára nem hangzik jól, hogy valaki érdekérvényesítő, sokszor párhuzamot vonunk az agresszivitással és az önzőséggel – támasztja alá dr. Gulácsi Bernadett mestercoach, a Coaching & Love Akadémia alapítója. – Pedig lehetünk úgy is érdekérvényesítőek, hogy figyelünk a másikra is. De tény, hogy közben inkább az erőeltolódásra látunk példákat, arra, hogy egy kiélezett kommunikációs helyzetben valaki a háttérbe húzódik, és meg sem szólal, mert a másik éppen a földbe döngöli a szavaival. Vékony a határ, amíg asszertív, kellő határozottságú, de nem fenyegő a kommunikáció – nehéz megtalálni azt a pontot, ahol a másik fél már rosszul érezheti magát a szituációban. A kulcs a szándék: segítően fordulok-e felé, vagy csak a saját érdekeim érvényesítésére törekszem?

Emellett nemcsak a tartalom, hanem az is fontos, milyen hangszínnel, testbeszéddel kommunikálunk. Jó kiindulási alap, ha előre átgondoljuk, mi a motivációnk, mi a célunk, milyen érzések vannak bennünk, mire lenne szükségünk, és ezeket meg is tudjuk fogalmazni – ez az önismeretünk próbája, de kell hozzá önbizalom is, hogy elhiggyük, kiállhatunk magunkért, mert igenis számít, mit gondolunk. Ha tudatosítjuk saját fontosságunkat, az segít abban, hogy ne futamodjunk meg, amikor ellenállásba ütközünk. Eközben viszont a másik fél reakcióira is ébernek kell maradnunk, itt nyer jelentőséget az értő figyelem képessége. Ilyenkor arra hegyezzük ki a figyelmünket, hogy megértsük a másikat, és ebből közös megoldás szülessen. Nagyon sok konfliktushelyzet adódik abból, hogy nem figyelünk igazán arra, mit mond a másik, hanem csak daráljuk a saját gondolatainkat, tapasztalatainkat. Szintén nem visszük előre a beszélgetést, ha minősítgetni kezdünk (mennyire ügyetlen vagy!), vagy általánosítunk (más is ezt mondja rólad…).