SAUERNÉ VARGA JÚLIA, 30, projektmenedzser, Budapest Állandó fáradtsággal és bűntudattal küzdök. Nyolc hónapos a kislányom, éjszaka még szoptatom, de napközben már dolgozom. Soha nem voltam túlságosan vékony, mégis jól éreztem magam a bőrömben. A terhességi cukorbetegségemet megfelelően kezelték, de a szoptatás alatt felkúszott rám húsz kiló, és ez már zavar. Nem akarok rossz példát mutatni a lányomnak, és muszáj, hogy változzon valami, mert így utálom magam. Sorsszerűnek éltem meg, hogy pont egy régi képemet dobta fel az Instagram, és rögtön utána jött a Nők Lapja Életmódváltó program beharangozója. Már van tervem arra, hogyan tudom a mozgást beiktatni az életembe, és sürgősen el kell felejtenem, hogy finomságokkal jutalmazom magam a nap végén.

NÉMETHNÉ SZŰCS TERÉZIA, 66, nyugdíjas mérnök, Budapest Hatvanévesen megözvegyültem, és minden nap hiányzik a férjem. Két éve egy hét leforgása alatt nyugdíjba mentem, és beköltöztem Budapestre, hogy közelebb legyek a lányaimhoz. Ez túl sok változás volt egyszerre, kertes házból lakásba kerültem, hiányzott a megszokott környezet, a mindennapos munka, a kollégák szeretete. Rájöttem, hogy bátrabbnak kell lennem. Egy barátnőmmel beléptem egy nyugdíjasklubba, együtt tornázunk, megyünk koncertekre, kirándulni. Megszereztem a jogosítványt, azóta vezetek, társaságba járok, szeniortáncórákra. Szeretnék tíz kilót lefogyni, hogy lazábban mozogjak, és tudom, hogy ez együtt könnyebben megy. Keresem önmagam, és bizonyosságot akarok arra, hogy jól csinálom.

DR. KOVÁCS ANDREA, 45, jogász, Budapest Három évvel ezelőtt biztos nem vállaltam volna a nyilvánosságot, pedig harminc kilóval nyomtam kevesebbet. 2020-ban azonban rákkal diagnosztizáltak, eltávolították a mellemet, és azóta tudom, mi az, ami valóban félelmetes. A komfortzónámon kívül kalandok várnak rám, ezekkel én csak nyerhetek! A hormonkezelés során mesterségesen menopauzát hoztak létre nálam, ettől is híztam, de bevallom, nem figyeltem eléggé, és a bánatomat, félelmemet evésbe próbáltam fojtani. Lelkileg jobban megterhel az, hogy nehezen mozgok, mint az, hogy nézek ki. Készülök a korrekciós műtétre, addigra mindenképpen le kell fogynom. Ez a tény és a társaság nekem óriási motivációt ad.

DR. SZABÓ ANDREA, 46, vegyészmérnök, Tarján Nem a súlyommal van gond, hanem az eloszlással és azzal, hogy rendkívül gyenge az izomzatom. Nem sportoltam soha, az ülőmunka sem tesz jót, és most már abban a korban vagyok, hogy észbe kellett kapnom. Ehhez először is szemléletmódot kellett váltanom, felismernem, hogy másnak sokkal több a problémája, mégis megoldja, hogy sportoljon, rendesen egyen. A párom mindenben támogat, megfogadta, hogy ő is végigcsinálja mindazt, amit én. Muszáj jóval több zöldséget ennem, és meg is próbálom majd, de nem akarok teljesen lemondani a finom pörköltről és más kedvenceimről. Hosszú távon fenntartható kompromisszumot kell kötnünk, mert az új életmód kialakítása most az elsődleges cél az életünkben.

KLAJZSOVICS-NÓGRÁDI MARGARÉTA, 45, minőségügyi mérnök, Hort Sok-sok év után idén nemcsak megfogadtam, de el is kezdtem az életmódváltást. Nem ment könnyen, mert az interneten rengeteg egymásnak ellentmondó információ kering, és nehéz eldönteni, melyik a hiteles, az igazán nekem való. Tíz kilót már fogytam, de ahhoz, hogy további harmincat leadjak, tudnom kell, hogy jó úton járok. Amikor lombikprogramban vettem részt, hét hormonkezelést kaptam, ráadásul inzulinrezisztenciával küzdök, a kilók fokozatosan jöttek fel, és sokáig nem mozdultak. Beláttam, nem fog másképp menni a dolog, csak ha magam főzök, és minden nap előre elkészítem a másnapi ebédem. Most már vannak nagyon finom, egészséges receptjeim, és tudom, hol vásároljak be, de még ki kell találnom, hogyan lehetne a stresszt csökkenteni.

KOVÁCSNÉ TÓTH HAJNALKA, 44, diplomás ápoló, Nagyszénás Olyan jó lenne, ha a külsőm azt mutatná, ami belül van! Hiszem, hogy klassz a lelkem, de ez kívülről nem látszik. Mindig utáltam a tükröket, nem szerettem a testem, és megőrültem attól, amikor azt mondták, milyen helyes kis töltött galamb vagyok. Változtatnom kellett. Már tizenkét kilótól megszabadultam, és még legalább ennyit tervezek leadni. Ehhez óriási motivációt ad a lányom, aki harminc kilót fogyott másfél év alatt azzal, hogy kiiktatta az étrendjéből a „rosszˮ szénhidrátokat. Családunkban mindig problémát jelentett a túlsúly, és az ebből fakadó egészségügyi bajok, ezeket én szeretném megelőzni. És meg akarom venni azt a ruhát, amit kinéztem – az eladó gúnyosan végigmért, és annyit mondott, hogy „2XL-es méretben nem gyárt a cégünk semmit”.

TÓTH ZSUZSANNA, 51, diplomás ápoló, Eger Két éve kezdődött nálam a klimax, azóta nyolc kilót híztam. Nem tudom elfogadni a megváltozott testem, és nagyon nehezen birkózom meg a tünetekkel. Világéletemben odafigyeltem, nem eszem cukrot, egészségesen étkezem, mégis hízom. Ebben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy nem tudok aludni, éjszakánként jönnek a hőhullámok, izzadok, aztán fázom, reggel hullafáradtan indulok munkába. Emellett szorongóbbá váltam, nehezen döntök, mindenen aggodalmaskodom, ráadásul covidos lettem, és azt követően a teherbíró képességem is csökkent. Szeretnék egy kicsit fogyni, fittebb lenni, és megtalálni a módját annak, hogy aludni tudjak, illetve nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb legyek.

BÁNFALVI MÓNIKA, 40, gyógypedagógus, logopédus, Nyergesújfalu Holtponthoz értem, és tudtam, hogy történnie kell valaminek, ami kibillent a stresszevésből. Már akkor is a csoki, az üres szénhidrát után nyúltam, amikor nem volt semmi gond. Ezt látja a családom, és az eredményt én is a tükörben. Meg kell tanulnom feldolgozni a stresszt, és elengedni a megfelelési kényszert, hogy mindent jól csináljak. Egyedül már nem megy, ezért óriási segítség, hogy ennek a csoportnak a tagja lehetek. A gyerekeim egyre nagyobbak, már nemcsak anya vagyok, hanem megint nő, feleség, szakember, újra kell gondolnom a napirendem, kezembe kell vennem a saját jóllétem. A férjem támogat; azt mondja, menjek, csináljam, mert ez mindannyiunknak jót tesz.

BALOGH EDIT, 50, tanár, Dunakeszi A keresztlányomat két évvel ezelőtt rosszindulatú agydaganattal diagnosztizálták. Akkor megfogadtuk egymásnak, hogy együtt fogunk bikiniben flangálni a Duna-parton, és ehhez az kell, hogy ő meggyógyuljon, én pedig lefogyjak. Januárban meghalt, és én tartozom az emlékének azzal, hogy a fogadalom rám eső részét betartom. Az elmúlt két évben családunk hatalmas mélységeket járt meg, elviselhetetlen volt a tehetetlenség. Az ágya mellett mosolyogtam, utána meg zokogva ütöttem a kormányt a kocsiban. Fogynom is kell, de sokkal nagyobb szükségem van egy lelki feltámadásra, nem akarok ebben a „savanyúuborka-létben” benne ragadni. Új célokat tűztem ki magam elé, és mindent meg is fogok tenni a sikerért.

NAGYNÉ KOVÁCS KLAUDIA, 40, irodavezető, Gyömrő Két éve, a járvány miatti lezárások első napján költöztünk el a fővárosból. Akkor született meg a fiunk, akire kilenc évet vártunk, és én hirtelen légüres térbe kerültem. A régi énem eltűnt, most már csak anyuka vagyok, imádok a kisfiammal lenni, de hol van az, aki voltam? Megszerettem a nyugalmat, a jó levegőt, ugyanakkor rettenetesen hiányzik a város nyüzsgése, a társaság. Minden téren változtatnom kell, muszáj valahogy előrébb sorolnom a saját igényeimet, és nagy szerencsém van, mert mellettem áll a férjem. Újra kell gondolnom az étkezéseinket, időt szakítanom a mozgásra, és nyitnom az emberek felé. Most, hogy a fiam már nagyobb, könnyebb a dolgom. Olyan jó, mert már látom a fényt az alagút végén!