Az ablakból a világmindenség – Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós

Mind ez idáig az egyetlen magyar űrhajós, aki járt a világűrben - 1980-ban egy hetet töltött a kozmoszban egy Szojuz-36 fedélzetén orosz társával. Ma is szenvedéllyel mesél az élményről, amely világszerte ismertté tette, és megváltoztatta az életét. Szerinte az űrkutatás évszázada vár ránk.

Berci, én nagyon sokáig úgy tartottalak számon, mint a vakmerőség, a bátorság, a hősiesség ikonját. Hogy százezer veszély közepette képes voltál megjárni a rejtélyes kozmoszt, ott mindenféle bravúrokat hajtottál végre, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne – hát úgy éreztem, ehhez valami extra bátorság kell. Aztán múltak az évek, jött az ökológiai katasztrófa, a koronavírus-járvány, most pedig a háború itt a szomszédunkban… Én egyre inkább úgy érzem, hogy a Földön maradás jelenti az emberre a nagyobb fenyegetést, és a nyugalom, a biztonság utáni vágytól hajtva a legegyszerűbb, ha a világűrben keresünk menedéket.

Érdekes felvetés, de nagyon remélem, hogy ez azért még nem időszerű, hogy győz a józan ész, az egymásért érzett felelősség, és rádöbben az emberiség, hogy milyen szörnyűségesen veszélyes dolgokkal játszik. Hál’ istennek, évtizedek óta megszoktuk, hogy a földön nincsen háború, csak itt-ott fordulnak elő villongások. Én nem hittem, hogy itt a szomszédságunkban idáig fognak fajulni az események, hogy a nem létező tárgyalások sorozatából háborús helyzet alakul ki. Jó lenne minél hamarabb véget vetni ennek. Az lenne a legfontosabb, hogy diplomáciai eszközökkel tudják rendezni a nyitott kérdéseket. Az emberi élet kockáztatásánál felelőtlenebb kaland nem létezhet…

Tényleg, akkoriban te érezted, hogy nagyon is veszélyes kaland lehet, amire vállalkozol? Hogy egy törékeny űrhajóban felmenj a mindenségbe?

Nehéz ezt most itt, különösen ennyi év után megértetni. Az, hogy engem sok remek vadászpilóta közül kiválasztottak űrhajósjelöltnek, már hihetetlen bizalomra utalt. Azt jelentette, hogy az űrállomás dolgozói maximálisan megbíznak bennem és abban, hogy képes vagyok ezt a küldetést teljesíteni. Ezt tudva, tapasztalva máshogy viszonyul az ember az élethez, a helytálláshoz, a közeghez, és máshogy tekint önmagára is. Ha ők maximálisan megbíznak bennem, akkor én ne bízzak meg ugyanúgy őbennük? Tudásukban, felelősségérzetükben, amivel útra bocsátanak? Vagy magamban rendüljön meg a hitem, hogy „ugyan, én nem vagyok képes ilyen komolyabb feladatra”? Hát nem! De mondom, az, hogy mennyire lehet veszélyes kaland az űrutazás, fel sem merült. Tudtuk, mire vállalkozunk, tudtuk, kik a szövetségeseink.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .