Vámos Miklós kérdése:

Kedves Judith, verseket és prózát írsz, ám kenyérkereső foglalkozásod az, hogy a társadalomért dolgozol, social worker vagy. Az elesettekkel foglalkozol. Hosszú évekig felnőtt szellemi fogyatékosokkal foglalkoztál. Elmondanád-e, hogy ez miként zajlik? Továbbá: hogyan hatott rád, a személyiségedre, az érzelmi világodra, a magánéletedre, a hétköznapjaidra? Végül: miért hagytad abba?

Naszvadi Judith válasza:

Ez egy végtelen történet. Meglátásom szerint az ember születik bizonyos dolgokra, és ezek kódolva ott maradnak a bőre alatt akkor is, ha esetleg másfelé kormányozza az életét. Ha jól belegondolok, már a gyerekkori emlékeim is ebbe az irányba mutattak, noha akkor még vajmi keveset tudhattam a szociális munkáról. Egy alkalommal föl kellett kutatnom az Örs vezér terén az összes elhullott tobozt. Egyesével szedegettem, őket, és ellenőriztem az állapotukat. A törötteket, csúnyákat megölelgettem, és egy szatyorban hazavittem. A szépeket visszatettem a földre, mert biztos voltam benne, hogy azok majd kellenek másnak, de a töröttek senkinek.

Egy másik alkalommal tele volt a lakásunk méhecskével. No, nem igazival! Anyukám a rendszerváltás utáni nagy munkanélküliségben elvállalt mindent. Akkoriban a takarékszövetkezetes méhecskéket varrta ipari mennyiségben. Én meg úgy megsajnáltam őket, a nagy, sötét kukazsákokban gubbasztottak – kiszedtem az összeset, és a lakás minden létező puha szegletét telepakoltam velük, majd be is takartam őket. Az első tucatra még jutott takaró, de aztán fel kellett találnom magam. Kipakoltam a ruhásszekrényeket, majd százas zsepit és vécépapír használtam. Anyukám mégsem haragudott. Sőt: minden hasonló akciómban támogatott. Később együtt jótékonykodtunk. Vittünk a taxisblokádkor élelmet, cipeltünk vizet időszakosan kiszáradt erdei tóba, hordtunk sütit a közelben élő hajléktalanoknak. Meg építettünk gallyakból és egyéb természeti alkatrészekből pici menedéket állatoknak. Emellett folyamatosan, főleg szépirodalmi műveket korrektúráztunk. Amióta az eszemet tudom, arra készültem, hogy írni fogok. Alig tanultam meg írni, kértem egy füzetet, amibe verseket másoltam. Hamarosan magam is költöttem.