Hogyan kerültél külföldre?

Eszembe jutott, hogy az egyik barátnőm néhány éve külföldön töltött egy évet az ESC (Európai Szolidaritási Testület) szervezésében. Tizennyolc és harminc év közötti fiatalok vállalhatnak így önkéntes munkát Európa országaiban, maximum egy évre. Fizetik az oda-vissza utat és a szállást, valamint átlagosan havi háromszáz eurót, ami nem sok, de nem is kevés. Úgy döntöttem, belevágok.

Miért éppen Spanyolország?

Az volt a legfontosabb számomra, hogy a lehető leghamarabb indulhassak. Erre a spanyolországi projektre simán felvettek, szinte azonnal mondták, hogy már mehetek is. Azt hiszem, a pandémia miatt mostanában kevesen jelentkeztek, sőt, szerintem sokan nem is tudnak ezekről a lehetőségekről. Nekem életem egyik legnagyobb élménye, mindenkinek csak ajánlani tudom! Tavaly tavasszal érkeztem.

Hol laktál?

Puerto de Saguntóban, egy klasszikus spanyol tengerparti kisvárosban. Mindig azt gondoltam, hogy nem szeretnék, nem fogok Budapestnél kisebb helyen élni. Ehhez képest beköltöztem ebbe a negyvenezres városkába, ami egy gyár körül alakult ki mintegy száz évvel ezelőtt. Első látásra se nem gyönyörű, se nem izgalmas. De aztán megtaláltam benne a szépséget.

Például mit?

Fontos lett számomra a tenger közelsége. Különleges energiája van. Rászoktam, hogy napfelkeltét nézzek a tengerparton. Főzni reggel egy teát vagy kávét, és még sötétben kiandalogni a partra, az nagyon klassz. Ráadásul az utat nem tölgyfák, hanem pálmafák szegélyezik, még ezzel sem tudtam betelni.

Mi volt a feladatod?

Egy ifjúsági központban az volt a dolgom, hogy a foglalkozásvezetők munkáját segítsem. Vicces volt, hogy ők angolul, én pedig spanyolul nem beszéltem. Ráadásul kiderült, hogy nincs túl sok tennivalóm, én viszont ezt kifejezetten rosszul viselem. De aztán jeleztem, hogy szívesen adnék többet a tudásomból, a kreativitásomból. Így félidőben elkezdtem kézműves-foglakozásokat is tartani.