Az esküvőknek minden korban megvolt a maguk koreográfiája. A helyszínben meg persze a menyasszonyi ruhában mutatkoztak eltérések, de a menü a legtöbb helyen nagyon hasonló volt, ahogy az egymást követő események, a zene és a dekoráció is. Még az ezredfordulón készült esküvői fotókon is szinte csak az arcok mások, a hangulat, a stílus jóformán ugyanaz. Ahogy azonban a házasulók életkora megemelkedett, úgy távolodott el a ceremónia jellege az örömszülők és a rokonság elvárásaitól, és előtérbe került a menyasszony, illetve a vőlegény személyisége. Ezt a jelenséget csak erősítette, hogy míg régen a szülők fizették a lakodalmat, vagy legalábbis jelentős összeggel szálltak be, ma már túlnyomó többségében a párok állják a cechet.
Végigtelefonáltam azokat az ismerőseimet, akiknek a családjában mostanában tartottak vagy tartanak esküvőt, és rá kellett jönnöm, a kép sokkal tarkább annál, semhogy egyértelmű mintázatokról beszélhetnénk. Két olyan családot találtam, amelyben a fiatalok tavaly nagyon szűk körben mondták ki az igent, nekik a kedvező hitelek miatt volt sürgős a papír. Az egyik pár idén nyáron tart ötvenfős lakodalmat, a másiknak ez eszébe sem jutott. Vannak, akik a 2019-es karácsonyi eljegyzés óta várják, hogy úgy ünnepelhessenek a kétszáz vendéggel, ahogy megálmodták. Ők nem kötöttek kompromisszumokat a járványhelyzet idején, és kitartanak most az inflációban is. Azt mondják, megérdemlik, hogy a rokonokkal és a barátokkal akkora bulit tartsanak, hogy életük végéig emlegethessék. Három másodszor házasodó is felkerült a radaromra (a remény győzelme a tapasztalat felett); az egyik tizenöt fős baráti-családi ebéddel ünnepelte az egyszerű polgári szertartást, a másik kettesben külföldre „szökve” mondta ki az igent, a harmadik klasszikus fehér ruhás, sátras, százfős lagzit tartott. Közös bennük, hogy mindannyian boldogok a saját verziójukkal.
Osztunk, szorzunk
A 2020-as kijárási korlátozások, és a családi, baráti összejöveteleken megengedhető maximális létszám meghatározása alapjaiban írta át a két évvel ezelőtti szezont, az esküvők száma mégis közel kétezerrel nőtt az előző esztendőhöz képest. Ennek egészen egyszerű oka van: a házasságkötés és a lakodalom nem ugyanaz. Akiknek fontos és sürgős volt a papír, azok két tanúval elintézték a dolog hivatalos részét, az ünneplést pedig elhalasztották. A házasságkötési trendeket az OTP Bank megbízásából vizsgáló tavalyi felmérésből az derült ki, hogy a még nem házas magyar párok közel kétharmada elsősorban az állami támogatások miatt kötne házasságot, egyharmaduk pedig azért, hogy ezzel a kapcsolatukat a következő szintre emeljék. Arra vonatkozóan nincs adat, hogy akik valóban összeházasodnak, azok közül mennyien döntenek az igen mellett csak a pénz miatt, de a felmérés szerint az esküvőt tervező párok hét százaléka számol a babaváró kölcsön felvételével, tizenöt százaléka a csokkal, és hét százalékuk mindkettővel.
A pandémia az esküvői szolgáltató szektort nagyon érzékenyen érintette; azok a vállalkozások, amelyek csak az esküvőkre építettek, és nem képeztek tartalékot, kénytelenek voltak átmenetileg más munka után nézni. Amelyek talpon maradtak, igyekeztek a kiesett bevételek egy részét tavaly visszahozni, ezért sokkal több munkát vállaltak, és megemelték az árakat. A helyszínbérlés, a ruha és a dekoráció jellemzően huszonöt-negyven százalékkal kerül többe most, mint három éve, ráadásul jelentős drágulásra lehet számítani az ételek terén is.
