Hova is mész, ha férjhez mész?
Esztergomba kirándultunk a barátnőimmel. Összefutottunk egy fiatal lányokból álló, vidám, hangos társasággal. Lánybúcsú – ez volt a kezükben libegő lufikra pingálva. Körbetáncoltak minket. „Egyetemisták vagyunk, Timi férjhez megy, mit tanácsolnátok neki?ˮ Anyjuk lehetnék, érzékenyültem el, Timi sudár volt, bogárszemű, fekete haján hetykén ült a virágkoszorú. „Biológusnak tanulok, kutató akarok lenniˮ – mondta büszkén. „Hűha, hajrá!ˮ – így én. „Írnátok az emlékkönyvembe?ˮ – és nyújtotta Timi a tollat meg a kék bársonyfüzetet, én meg tétovázás nélkül ezt írtam bele: Végezz olyan KEVÉS házimunkát, amennyit csak bírsz! Röhögtek. Ha ezt Misi, a vőlegény meglátja! (Kicsit én is tartottam tőle, hogy a vőlegény ismeretlenül is számonkér…)
„Miért ezt írtad?ˮ
Erre elmeséltem nekik a legendát, a kutatónőről. A Bostoni Egyetemen dolgozott a doktoriján, és sorra hullottak ki társnői mellőle, ki gyereket szült, ki férjhez ment, félbehagyták tanulmányaikat. Kétségbeesetten kérdezte idős professzorát, hogyan lehet nőként sikert elérni a tudományos pályán. A prof előbb elnézést kért… „Évtizedes tapasztalataim alapján ezt az egyet tudom mondani, kolléganő: olyan férjet válasszon, akivel jól elosztják a családi terheket, a gyerekgondozást.ˮ „De honnan lehet ezt előre tudni?ˮ – kérdezte a nő. Erre a prof csak széttárta a karját: „Sok szerencsét!ˮ – mondta.
Dupla mérce
Létezik egy szuper kisfilm a női és férfi vezetők elfogadásának kettős mércéjéről: egy nőt és egy férfit láthatunk, csupán a rájuk ragasztott jelzők változnak, ugyanarra a viselkedésre. Ha egy férfi határozott, akkor igazi férfi, született főnök. Ugyanezt a tulajdonságot egy nőben erőszakosnak, rámenősnek ítélhetik. Ha egy férfi konfrontatív, akkor bátor vezető. Ugyanez nőben: hisztérikus, biztos menstruál. Ha egy férfi meggyőzően érvel, az hozzáértő, profi, egy nő nyomulós. Ha ad magára, akkor a férfi ápolt, egy nő azonban hiú, magamutogató, de sokkal igényesebben kell öltözködnie, mint egy férfinak… Ha egy férfi ambiciózus, az igazi férfi, ha a nő, akkor önző, karrierista. Aki vagy nem törődik a gyerekeivel, vagy azért nem vállal, mert jobban szereti a munkáját. Ez az érv elfogadhatatlan vajon egy nőtől? Egy férfitól simán elfogadjuk.
Hol van ez már, vélhetnénk, hiszen köztudott: a nők hazánkban nagyobb számban szereznek diplomát, magasabb képzettségűek, mint a férfiak, élen járunk az EU-s országok mezőnyében.
Ezzel együtt tény, egy új kutatás is bizonyítja, hogy minden nyolcadik magyar cég vezetőségében nincs nő. Milyen a női vezetők megbecsültsége, mennyi teher hárul rájuk a munkahelyükön, otthon? – ezt kutatta az MVÜK, a Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közösségének Női Vezetői Klubja, közel kétszáz szenior, negyvenöt év fölötti céges vezető, százhúsz nő és hatvan férfi válaszai alapján.
Empátia: előny és hátrány?
Elfogadott, igazolt, sőt az unalomig ismételt tény már a világgazdaságban, hogy azok a cégek, amelyek több nőt vonnak be a vezetésbe, számokban mérhetően eredményesebbek, válságtűrőbbek. Az MVÜK kutatása szerint a nők jobbak az innovációban, empatikusak, bátrabbak a kudarccal való szembenézésben, terhelhetőbbek – mondják maguk a nők; kreatívabbak, rugalmasabbak, jobban osztják be az idejüket – mondják róluk a férfiak.
Ennek ellenére visszaüt az, amit erénynek gondolunk, ugyanis a felmérés – többek között – egyik eredménye: „A női vezetők egyszerre feladat- és humánfókuszúak, az emberi tényezőt ugyanolyan fontosnak tartják egy helyzetben, mint a feladat elvégzését. Részben emiatt fogadhatják el nehezebben a női vezetőket, mert ma is él az a tudattalan előítélet, amely szerint aki empatikus, az nem lehet eredmény- és célorientált, hiszen számára mindig az emberek érzései lesznek fontosabbak” – mondja Dintsér Andrea, az MVÜK Női Vezetői Klubjának vezetője.
Vagyis az együttérzés képessége hibaként is felróható egy női vezetőnek, ha elfogadjuk azt a tételt, hogy nem lehet egyszerre empatikusnak és céltudatosnak lenni. Ám ha ezt elfogadjuk, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy több milliárd nő ezen a bolygón, több millió nő hazánkban képtelen jól menedzselni a család életét. Gondoskodni a gyerekek jóllétéről, gyakran az idős szülők jóllétéről, sőt a férjről is. A Corvinus Egyetem kutatása szerint ugyanis hazánkban a fentiekért mind a nők felelnek, ezt is várják el tőlünk – nem közös feladatnak ítéljük, sajnos. Márpedig senki nem kérdőjelezi meg, hogy a gyerekek életben tartását, nevelését, mint feladatot, a nők elég jól megoldják. Egy- vagy többgyermekes, akár gyerekét egyedül nevelő anya esetében – több százezren vannak! – a rendszer menedzselésénél nincs összetettebb és nagyobb felelősséget követelő feladat. A családmenedzsment tehát empátiát, valamint feladat- és célorientáltságot követel, ha céges zsargonban fogalmazunk.
Cég- és családmenedzsment
A vezetői feladatokat sok misztikum övezi, de a rendszer átlátásán, kézben tartásán túl a vezető egyik legfontosabb feladata ugyanaz, ami egy jó szülőnek is: motiválni a munkatársait, a csapatot, együtt megfogalmazni a közös célt, és következetesen képviselni, biztosítani hozzá a feltételeket.
A kutatás is azt bizonyítja, hogy a női vezetőknek többet kell bizonyítaniuk rátermettségüket minden szinten, mint a férfiaknak: a nők közel fele, 43%-a küzd önbizalomhiánnyal, ám ezt a férfiak csak 17%-a észlelte rajtuk: vajon így elrejtjük bizonytalanságunkat? És szinte teljes – 84% – az egyetértés abban, hogy több nő kellene a cégek vezetésébe. De akkor mégis mi az akadály?
Elsősorban az előítéletek és az egyenlőtlen családi munkamegosztás, amely hatalmas terheket ró a nőkre: a kutatásból is az derül ki, hogy a vezető pozícióban lévő nők jóval több házimunkát végeznek, mint férfi társaik. A megkérdezett nők 70%-a érzi úgy, hogy ő viszi otthon is a terhek zömét. Jó hír, hogy a pandémia következtében a férfiak kicsivel többet vállalnak otthon. De míg egy férfitól ezt nem várjuk el, addig egy nőtől maximálisan – függetlenül attól, hány órát dolgozik a munkahelyén. Ma is él a hit, hogy a dolgozó, karriert építő anyák szülőként nem elég jók, míg a karriert építő férfiak apai, férji teljesítményét alig kérdőjelezzük meg.
A dolgozó anya jó példa
A Harvard Egyetem egyik kutatása szerint a dolgozó anyák lányai nagyobb eséllyel lesznek sikeresek a munkájukban, sőt, több pénzt is keresnek. A fiúk szintén sikeresebbek lesznek, ÉS empatikusabbak, sőt, több házimunkát végeznek – és mindketten nagyobb eséllyel élnek majd egyenrangú párkapcsolatban. A dolgozó anya motiválja példájával utódait, mégis rengeteg előítélettel és lelkiismeret-furdalással kell megküzdenie. Döbbenetes, de még az USA-ban és Angliában is hasonló a helyzet: a párjuknál magasabb beosztásban dolgozó, több pénzt kereső nők közel fele jóval több – átlagosan 36 óra/hét – házimunkát végez, mint a társuk (16 óra/hét). Sőt: az angolszász országok lakóinak több mint a fele (60%) vallja, hogy jobb, ha a nő van otthon a gyerekkel. Annak ellenére, hogy minden negyedik nő többet keres, mégis csupán minden tizedik férfi érzi magáénak a család ellátásának feladatát.
De miért ennyire nehéz a férfiaknak kiengedniük a kezükből a vezetést, miközben azt is tudjuk, hogy számukra a kenyérkeresés a fő stresszfaktor? Kopp Mária professzor kutatásai szerint leginkább ez felelős a férfiak alacsonyabb átlagéletkoráért, korai haláláért. Ha a nők ilyen jók, kérdezhetjük, miért nem tudják az otthoni feladatokat is jobban elosztani?! Talán mert ha abban hiszünk, hogy a házimunka a nők dolga, akkor széllel szemben, még otthon is: kínkeserves.
Rácz Zsuzsa
Fotó: Getty Images
