Amikor tavaly nyáron leszálltam a vonatról Milánóban, bevallom, nem voltak hatalmas elvárásaim. Megfizethetetlen árakra, rohamtempóban dübörgő, nagyzoló városi életre számítottam. Aztán a központi pályaudvartól néhány száz méterre eltávolodva máris elpárologtak az előítéleteim! A Piazza Gae Aulentin csodáltam a magasba törő toronyházakat és a függőleges erdő épületeit, amelyek árnyékában tágas, parkosított tereken kávéztak az emberek. Kellemes hangulat, tiszta utak, modern, mégis barátságos környezet vett körül! Innen csupán fél óra sétára foglaltunk szállást, a kínai negyed szomszédságában. Így csöppentünk a különleges ázsiai fűszereket és konyhai kiegészítőket áruló boltok, régiségekkel teli kincsesbarlangok birodalmába, ahol pár euróért jól lehet lakni és izgalmas orientális ételeket kóstolni. Persze túránk során ne hagyjuk ki az olyan klasszikus milánói fogásokat se, mint a bécsi szelethez hasonlító, helyi rántott húst (cotoletta alla milanese) vagy a milánói sáfrányos rizottót, de érdemes elmerülni abban a változatos gasztronómiai kínálatban, amelyben a helyiek maguk is tobzódnak. Az igazi Milánó ugyanis egy hatalmas kulturális kavalkád, amelyet a különböző olasz tájegységekről és a világ minden tájáról idetelepültek alkotnak, generációk óta. Élvezzük tehát a szicíliai, az afrikai, a pugliai (és még sorolhatnánk) gasztronómia legjavát!
Ismert helyek, ismeretlen zugok
Kihagyhatatlan látványosság a fenséges, fehér dóm, de, ha új nézőpontból szeretnénk látni Olaszország második legnagyobb templomát, jegyet kell váltanunk tetőteraszára. Majd, miután kigyönyörködtük magunkat a városra nyíló kilátásban, vegyük az irányt a dómtól néhány lépésre található II. Viktor Emánuel passzázs (Galleria Vittorio Emanuele II) felé! Az üveges tetőszerkezet alatt szemkápráztató látványt nyújtanak a világmárkák fényes kirakatú üzletei és az árkádok gazdag díszítése. Viszont nem mindenki tudja, hogy itt érdemes szó szerint a lábunk elé nézni. A passzázs mozaikpadlóján keressük a bikát, Torino város jelképét, amelyhez babonás szokások kapcsolódnak! Állítólag szerencsét hoz jobb sarokkal egyszer vagy háromszor megpördülni az állat heréjén.
Hasonlóan emblematikus a Sforza-kastély (Castello Sforzesco) erődítménye. Anélkül is megcsodálhatjuk külső tereit, udvarait, hogy végigjárnánk a benne helyet kapó múzeumokat. A kastélyt kívülről domborművek, szobrok, címerrajzok díszítik és szökőkutak veszik körül. Innen indulva pedig közvetlenül a Sempione Parkban, Milánó úgynevezett „zöld tüdejében” találjuk magunkat, ahol mókusok és teknősök közvetlen szomszédságában piknikezhetünk. A park tavas oázisánál lehet vízimadarakat etetni, míg a zöldben ragyogó gyepen gyakran látni jógázó, szabadtéri sportokat űző, zenélő csoportokat. A park előnye központi fekvése: ha a 19. században épített Békeív (Arco della Pace) oldalán hagyjuk el, rögtön a Corso Sempionén találjuk magunkat. Ez a tekintélyes fákkal szegélyezett, széles és forgalmas sugárút egyenesen az úgynevezett „movida”, avagy az éjszakai élettől hangos bárok és lokálok felé vezet.
A milánói klasszikusoknál maradva, Leonardo da Vinci festménye, Az utolsó vacsora megtekintéséhez muszáj előre jegyet váltani (Santa Maria delle Grazie templom), ahogy a Brera képtár nyitvatartásának is érdemes előre utánanézni. (Mindkét látványosság körülbelül tizenöt perc séta a Sempione Parkból!) Azoknak azonban, akik letérnének a megszokott útvonalról, a Brera botanikus kertjét ajánlom. Ez a romantikus, eldugott, zöld sziget igazi kikapcsolódást nyújt a nyüzsgő belvárosban tett hosszú séták során. A 14. századtól szerzetesek használták meditációs célra, Mária Terézia uralkodása óta a gyógyszerész- és orvostanhallgatók kutatóhelye, ma a milánói egyetem gondozza. A számos ritka növényfajnak otthont adó kert szimbóluma egyik matuzsálem fája, a páfrányfenyő.
Keressük a bikát a híres passzázs színes padlóján!
