A csontritkulás igazi népbetegség, aligha van olyan, akinek a családjában ne fordulna elő. Talán emiatt feltételezzük, hogy a kor előrehaladtával természetes módon érkezik, pláne a nőknél – a látszat tényleg lehet ez, de a kép sokkal árnyaltabb. Tény ugyanis, hogy a krónikus megbetegedések idősebbeknél gyakoribbak, de korántsem jelentkeznek kötelező jelleggel. És ahogy nem alakul ki mindenkinél cukorbetegség, magas vérnyomás vagy tüdőtágulat, úgy csontritkulás sem.

– A csontritkulásoknak alapvetően kétféle típusuk van, az egyiknél ez maga a betegség. Ennek rizikóját az életkor mellett két tényező emeli. Az első az öröklött hajlam: akinek az édesanyja csípőtörést szenvedett, vagy összeroppant a csigolyája, annál genetikai okok miatt magasabb a kockázat. A második rizikótényező az életmód és az étrend, ami már gyerekkorban számít. Aki ugyanis nem mozog rendszeresen, kevés kalciumot fogyaszt, szervezete pedig a kelleténél kevesebb D-vitaminhoz jut, annál eleve megnő a későbbi csontritkulás kockázata – mondja prof. dr. Takács István belgyógyász, endokrinológus, klinikai genetikus, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikájának igazgatója.

Napfény és élelem

A professzor, akinek szakterületei a kalcium- és csontanyagcsere-betegségek, kiemeli, hogy míg nyáron a napsütés gondoskodik a kellő D-vitamin-szintről, addig télen ez nincs így. Emiatt van szükség pótlásra a fényszegény hónapokban. A kalciumnál a helyzet bonyolultabb, ott az elsődleges szempont az étrend. Ebből az ásványi anyagból az idősebbeknek naponta 1000 milligrammra van szükségük, míg a fiatalabbaknak 800-1000 milligrammra. Viszont a hazai felmérések azt mutatják, hogy ez a szint sokaknál nincs meg, mások pedig túlzásokba esnek.

– Végeztünk egy vizsgálatot, amelyből kiderült, hogy a magyar népesség harmada drámaian kevés – 500-600 milligrammnál is kevesebb – kalciumot fogyaszt. Az emberek egyharmada az ideális tartományban van, egyharmada viszont túl sok kalciumot fogyaszt, ami szintén nem jó. Az általános tanács emiatt az lehet, hogy aki kerüli a tejtermékeket, és nem vigyáz arra, hogy kalciumot más ételekkel – például magokkal – fogyasszon, annak érdemes étrend-kiegészítőt szednie. Enélkül nagyjából 600 milligramm kalciumot lehet csak bevinni. Aki figyel arra, hogy tej, joghurt, sajt vagy egyéb tejtermék minden nap kerüljön az asztalra, annak külön pótlásra jellemzően nincs szüksége – emeli ki szakértőnk.

Időben figyelni

Idősebb korban az elsődleges oszteoporózis két rizikófaktora – az öröklött hajlam és a helytelen táplálkozás – összeadódik, hatásuk pedig nőknél a menopauza után, férfiaknál tíz évvel később csúcsosodik ki, ekkor kezdődnek a csonttörések. Ugyanakkor magát a csontritkulást már évekkel a problémák jelentkezése előtt föl lehet ismerni, és ha a kezelést ilyenkor megkezdik, elkerülhetők lehetnek a törések. Az erre irányuló vizsgálatot nőknél a menopauza idején célszerű megejteni, míg férfiaknál hatvanöt-hetven éves korban. Fontos az is, hogy az úgynevezett kis energiájú csonttöréseket – ez egyszerű eséseknél, tehát nem súlyosabb baleseteknél történik – komolyan kell venni, ezek ugyanis a legerősebb előrejelzői a következő csonttörésnek. Az első ilyen után szakorvoshoz kell fordulni, és túl azon, hogy a törést ellátják, a kezelést mihamarabb meg kell kezdeni. Ma már annyira hatékony gyógyszerek vannak a csontritkulásra, hogy velük a következő törés kockázatát jelentősen csökkenteni lehet.

Segíthet a hormonpótlás?

A menopauzát követő hormonpótlás szintén csökkenti a csontvesztés, a csontritkulás és a csonttörések rizikóját, de ennek alkalmazásakor figyelni kell az esetleges ellenjavallatokra, a kockázatokat pedig fel kell mérni. Tudni kell azt is – ezt szakértőnk külön hangsúlyozza –, hogy önmagában az oszteoporózis nem indikációja a hormonpótlásnak, de ha a menopauza egyéb tünetei miatt kapja valaki, akkor mellé nem kell más. Ez a kezelés ugyanis nagyon hatékony, mellette elég figyelni a kalcium- és a D-vitamin pótlására. Ha nem történik hormonpótlás, mert nincsenek olyan változókori tünetek, amelyek miatt erre szükség lenne, akkor a csontritkulás kezelése attól függ, hogy a páciens a menopauza melyik periódusában van. Mivel az első években gyors csontvesztés történik – ez akár évente négyszázalékos is lehet –, ebben az időszakban olyan gyógyszert kell szedni, amely a csontvesztést állítja meg. Idősebb korban már olyan gyógyszerre van szükség, ami a csontképzést javítja.

Amikor csak okozat

– A csontritkulás másik típusánál ez az állapot valamilyen egyéb betegség következménye. Ilyenek lehetnek azok a kórképek – ezek közt vannak például autoimmun, tüdő-, valamint reumatológiai betegségek –, amelyeket szteroidgyógyszerekkel kezelnek. Az ezeknél alkalmazott, hosszú távú szteroidterápia erősen megnöveli az oszteoporózis rizikóját már az időskor előtt is. Ráadásul ilyenkor nem csak a csont mennyisége csökken, hanem a minősége is romlik – hangsúlyozza prof. dr. Takács István.

Emiatt aki szteroidkezelésre szorul – ezek a terápiák mással általában nem válthatók ki -, annak figyelnie kell a csontvédelemre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azonnal meg kell kezdeni a kalcium és a D-vitamin pótlását, a szinteket minél hamarabb normálisra kell hozni. Szükség van azonnali csontsűrűségmérésre is, majd annak időszakos ismétlésére annak érdekében, hogy a csontvesztés üteme látható legyen. Ha azt észlelik, hogy a csökkenés túl gyors, a folyamatba már azt megelőzően be lehet avatkozni, hogy kialakulna a csontritkulás. Ez azért fontos, mert később, amikor a csontvesztés már komolyabb, csak szaladunk a kifutott hajó után.

A szteroidkezelést igénylő kórképek mellett vannak olyan betegségek is, amelyek önmagukban növelik az oszteoporózis kialakulásának kockázatát. Ilyen például a veseelégtelenség és a krónikus májbetegség, májelégtenség. A rizikót kevésbé gyakori kórképek is emelik. Ilyen lehet a pajzsmirigy-túlműködés, ami főleg a fiatalabbakra jellemző, náluk már ilyenkor is kialakulhat csontritkulás. Ha ez a helyzet, az elsődleges feladat az oszteoporózishoz vezető alapbetegségek kezelése, mert ezáltal érhető el, hogy a csontok épek és erősek maradhassanak. Ha már kialakult valamilyen szintű csontritkulás, annak terápiája attól függ, maga az alapbetegség inkább csontvesztéssel jár-e, vagy inkább a csont építését gátolja. A gyógyszereket mindig ennek ismeretében határozzák meg.

Muszáj mozogni

Oszteoporózisnál a mozgás kulcskérés, függetlenül attól, elsődleges típusról van-e szó, vagy olyanról, ami más betegség farvizén alakult ki.

– Sokan sajnos azt gondolják, csontritkulásnál nem szabad mozogni, pedig ennek éppen az ellenkezője igaz: akinél ilyen probléma áll fenn, annak muszáj aktívnak lennie, persze figyelembe véve a megmaradt csontteherbírást. Súlyosabb esetben például a gyógytorna a helyes választás, de amúgy jó lehet a rendszeres kirándulás vagy úszás is – emeli ki prof. dr. Takács István. – Valamilyen mozgásformát mindenképp választani kell, mert anélkül a csontot nem lehet karbantartani, annak hiányában a legjobb kezelés sem éri el a hatását. Az edzettség azért is fontos, mert az erős izmok segítik kivédeni azokat az eséseket is, amelyek esetleg törésekhez vezethetnek.

Fotó: Getty Images