Folyamatosan dolgozik, és élvezi kevés szabadidejét Oszvald Marika, akin nem fog az idő: több darabban játszik, egész nyáron járja az országot, osztálytalálkozóra készül, és unokájával foglalkozik. A Kossuth-díjas színésznő, operetténekes elárulta nekünk, minek köszönheti testi-lelki jóllétét.

Oszvald Marika tavasszal töltötte be a hetvenet, de a születésnapját csak a színházban, illetve szűk családi körben ünnepelték meg. Azt mondja, nem vágyott különösebb felhajtásra: a szeretetet úgyis naponta érzi az utcán, a színházban, akárhova megy. A művésznő amúgy is sűrű napokon van túl: májusban született az unokája, Vince.

Repdesek az örömtől! mondja Marika. A lányom nagyon sokáig, tíz évig próbálkozott, de végül a finisben megtörtént a csoda. Ugyanazt a földöntúli boldogságot érzem, mint amikor én lettem anya.

Csivitelnek a kislányok

Zajlik az élet munkafronton is: a RaM Színházban nemrég mutatták be az Öreglányok című darabot; Kováts Krisztával, Horváth Zsuzsával és Papadimitriu Athinával olyan – különböző felekezethez tartozó – nőket alakítanak, akiknek a múltja összefonódott.

Érdekes vígjáték, a végén hatalmas csattanóval. Éneklünk tizenkét dalt is foglalja össze Marika. Csodálatos szerepet kaptam benne, egy pozitív gondolkodású palóc vénasszonyt játszom.

A művésznő nyárra is tele van már feladatokkal és tervekkel.

Sok meghívást kaptam vidékre, az Operettszínházzal a Budavári Palotakoncertre készülünk. Fodor Zsókával Összezárva című, kétszemélyes produkciónkkal utazunk mindenfelé mondja. Tervezek még egy osztálytalálkozót, nálam a kertben, azt minden évben megszervezzük. Imádom, hogy a hetvenéves hölgyek tizennyolc éves kislányokká válnak, csivitelnek és csacsognak.

Külön nyaralni, pihenni nem megy. Bőven elég a kertje Gödöllőn, az egy csodálatos paradicsom, teszi hozzá, ott a fürdőmedencétől kezdve a kiserdőn át a veteményesig mindene megvan.

Gyógynövény és életöröm

Oszvald Marika világéletében aktívan élt, annak idején mindenféle sportot kipróbált. Toronyugrásban például országos ifjúsági bajnok volt.

Élveztem a mozgást. Nem az hajtott, hogy kijussak az olimpiára. A sportnak az öröm, a szórakozás, a játék oldala vonzott.

Ugyanilyen lendülettel vetette bele magát a táncba és a színészetbe is.

Én „faltól falig” színésznő voltam: nem okozott gondot, ha a partnerem fejre ejtett, vagy ha nem kapott el, és csúsztam a falig. Fölálltam, és játszottam tovább. Előfordult, hogy kinyújtott térddel érkeztem, mert a partnerem nem úgy fogott meg, ahogy kellett volna, és később meg kellett műteni a térdszalagomat. Rettenetesen sok sportsérülésem volt, a vállamban, a bokámban, mindenütt.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .