Csak azért vettem meg, mert szép volt. Ismereteim vele kapcsolatban addig terjedtek, hogy tudtam, előszeretettel dobják be lapjait baljóslatú ómenként az ijesztgetős horrorfilmek rosszul megírt fordulópontjain. Mivel körbelengte valamiféle tiszteletet parancsoló titokzatosság, azonkívül, hogy olykor elővettem és alaposan áttanulmányoztam a nagy árkánum lapjait, nem igazán merészkedtem közelebb hozzá. Lassanként, sokat olvasva és merengve jutottam csak el oda, hogy feltegyem az első félszeg kérdést, és kirakjam a kelta kereszt alakzatot. Mellbevágó volt az élmény. A válasz persze egyáltalán nem úgy jött, ahogy azt én – kis mohó, naiv – elképzeltem. De ettől még jött, a kártya nem hagyott cserben.
A metaforák ereje
Nehéz a bensőnkben kavargó megannyi érzést, gondolatot, indulatot szavakba önteni, nehéz rendszerezni az emlékeket, tapasztalatokat, észrevenni ok-okozati összefüggéseket, magyarázatot találni megmagyarázhatatlannak tűnő akciókra és reakciókra. Akár azért, mert nincs kellő távolságunk ahhoz, hogy objektíven szemléljük őket, akár azért, mert különböző tudatos vagy tudat alatti korlátok visszatartanak bennünket attól, hogy számot vessünk, ráleljünk az igazságra önmagunkkal kapcsolatban. Mivel ezek a tényezők a pszichoterápiás folyamatban is jelen vannak, és gyakran megnehezítik a páciensek és a terapeuta kommunikációját, több különböző eszköz mellett a tarot lapjait is használják a gátak lebontogatására.
„A Rorschach-tesztekhez hasonlóan a klasszikus tarot-kártyák többféleképpen értelmezhető képeket ábrázolnak – tartja egy viselkedéstudományi szakíró. – Bár a tarot-kártyák nem teljesen úgy működnek, mint a projektív tesztek, helyes használat esetén segíthetnek a páciensek jobb megértésében és abban, hogy ők is jobban megértsék önmagukat.”
A tarot szimbólumai és témái egyetemes emberi tapasztalatokat képviselnek, a kártyalapok különböző változatai évszázadok óta velünk vannak, ez a jelképrendszer része a kollektív tudatalattinknak: gondolkodási folyamatok, stílusok, személyiségtípusok, életutak, kapcsolati mintázatok – a képekben minden remekül kirajzolódik, ha merjük kellő nyitottsággal szemlélni őket. „A közhiedelemmel ellentétben a tarot-kártyák eredendően semlegesek, nem képviselnek egyetlen konkrét spirituális vagy pszichológiai irányzatot sem. Éppen a semlegességük miatt a kártyák széles lehetőséget hagynak egyedi értelmezésre, és a pszichoterápiás kliensek számára eszközként állnak rendelkezésre, hogy a saját világnézetükhöz igazodó jelentéseket kapjanak belőlük” – írja a szakértő. Az emberek különösen fogékonyak a metaforákra – nem véletlen, hogy napjainkban egyre népszerűbb a költészet- és az irodalomterápia. A tarot-kártyák gazdag képi világa hemzseg a metaforikus tartalmaktól, amelyek segíthetnek pontosabban megragadni, vagy épp más megvilágításba helyezni belső tapasztalatainkat és külső körülményeinket egyaránt.
Kulcs a jövőhöz?
Hogy képes-e a tarot hozzáértő kezekben feltárni a jövőnket? Bizonyára akadnak, akik erre a kérdésre habozás nélkül igennel válaszolnának, jómagam viszont nem merészkedem ennyire messzire. Számomra a jövőbelátásnál sokkal fontosabb képességet biztosít: az itt és mosthoz kapcsolódó tisztánlátást. Amikor kiterítem a kártyákat, olyan, mintha sok-sok lépéssel hátrébb lépnék saját magamtól, az érzelmeimtől, a problémáimtól. Pont elég távol vagyok ahhoz, hogy kitisztuljon a kép, de nem rugaszkodtam el annyira, hogy olyat is belelássak, ami nincs ott. A kártyának számtalan kirakási módja létezik; akik már igazán bensőséges viszonyt ápolnak vele, saját alakzatokat is ki szoktak találni. A kelta kereszt az egyik leghagyományosabb kirakási forma, viszonylag időigényes, mivel tizenegy lapot kell értelmezni. Ez igazi rituálé, nem lehet csak úgy sebtében válaszra kényszeríteni a lapokat. És különösen fontos, hogy jól kérdezzünk. Emiatt viszont nem érdemes túlzottan aggódni, a lapok nagyon gyorsan felfedik, ha rossz a kérdés.
Gyakori kirakási mód, amikor csupán három lapot húzunk, amelyek a múltat, a jelent illetve a jövőt jelképezik – mivel ez villámgyors válasszal kecsegtet, nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy akár apró-cseprő dolgokról is megkérdezzük a kártyát, de ne tegyük! Ne fárasszuk fölöslegesen a kártyalapokat!
