Ugyan nem a Dr. Szöszi sztárcsivavája, Moonie (azaz Gyilkos) volt az első kutyus, amelyiket felháborítóan elkényeztettek – az ölebek, a királyok, császárok és kísérőik által babusgatott apró fajták hagyománya legalább hatszáz évre nyúlik vissza. De úgy tűnik, a Reese Witherspoon  által megformált, kultikussá vált figura, Elle Woods és felékszerezett csivavája a válltáskában, majd Paris Hilton hasonló húzása kutyatulajdonosok egész generációját inspirálta arra, hogy szőrös társaikkal a státuszszimbólum és a kisbaba fura kombinációjaként bánjanak. Az Oxford Dictionary 2015-ben felvette a „fur baby” (bundás baba) kifejezést hivatalos szótárába, ezzel is elismerve a trendet.

Egyik kolléganőnk például tanúja volt olyan jelenetnek, amikor egy szabadtéri előadáson a gazdi felemelte kiskutyáját, és magyarázta neki a műsort, hogy az jobban lássa, értse, mi történik a színpadon. Bármelyik kutyatréner megerősítheti azonban, hogy kedvenceinknek nem erre van szükségük. Ahelyett, hogy úgy kezeljük őket, és olyan viselkedést várunk el tőlünk, mintha emberek lennének, érdemes lenne tájékozódnunk, és belehelyezkednünk az ő világukba – milyen lehet kutyának lenni? Ezek az állatok nem úgy vágynak a szeretetünkre, ahogyan mi hajlamosak vagyunk azt kimutatni. Nekik útmutatásra van szükségük, arra, hogy biztonságban érezzék magukat. Egy kutya, amelyiket soha nem tanítottak meg arra, hogyan boldoguljon a világban, rengeteg stresszt él át, kiismerhetetlen és kezelhetetlen lesz. A tudomány mindezt megerősíti: a jól képzett kutyák a boldog kutyák, azok, amelyek következetes szabályokkal és rutinokkal rendelkező világban élnek. Ezek nem fognak más kutyára támadni, mellettük biztonságban élhet gyerek, állat, felnőtt egyaránt.

Talán meglepő, de a kutyák sokszor a gazdáikhoz hasonló civilizációs bántalmaktól szenvednek: nem mozognak eleget, túl sokat esznek és túlsúlyosak. Az Egyesült Államokban a helyzet olyannyira rossz, hogy létezik egy egyesület, amelyik a kisállatok elhízásának megelőzéséért küzd. Becsléseik szerint az ország kutyáinak mintegy fele elhízott. Ahogy magunkat is hajlamosak vagyunk étellel vigasztalni, ugyanúgy nyúlunk a hűtőszekrénybe, hogy egy-egy sonkaszelettel kompenzáljuk négylábúnkat – és elcsendesítsük a lelkiismeretünket – azért, mert újfent nem jutott elég időnk, energiánk vele foglalkozni.