A beszélgetések középpontjában régóta nem az aktuálisan szövődő szerelmek és hétvégi tervek állnak húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó barátaim körében. Amikor összejövünk, főként arról esik szó, ki melyik stációnál tart éppen az ingatlanvásárlás nevezetű kálváriában. Talált-e már megfizethető házat, lakást, telket, van-e kezdőtőkéje, mennyi banki hitelt vett fel, melyik állami támogatásnak szavazott bizalmat, és mikor vág bele párjával a babaprojektbe, hogy időben tudják teljesíteni a támogatás feltételeit. Az eszmecserék során a vásárlás előtt állók ötleteket merítenek saját indulásukhoz, az ingatlantulajdonosok pedig igyekeznek igazolni döntéseiket, amelyek a sokszor több tízmilliós hitelük felvételéhez vezettek. Y generációs életkezdőnek lenni olyan, mint benevezni egy végeláthatatlanul hosszúnak tűnő Monopolyra, amelyben a tétet nem néhány kártyapapír, hanem az életünk jelenti.

Pán Péterek a felnőttkor küszöbén

A gimnáziumom minden évben karriernapot szervezett az érettségi előtt állóknak. Öregdiákok meséltek a munkájukról, hogy kedvet csináljanak a hivatásukhoz, mindenekelőtt pedig ahhoz, hogy olyan szakmát válasszunk, amelyet elhivatottan tudunk majd űzni. Elvégre bármivé válhattunk. Elénk, a szocializmus határai között felnőtt nemzedék csemetéi elé, senki sem állított kötelezően követendő célokat. A képességeinkhez mérten arra indulhattunk tovább, amerre csak szerettünk volna. Végül ki a jogi kart, ki a katonaságot választotta, ki pedig külföldre ment dolgozni.

A Walt Disney-meséken felcseperedett Y generációt vagy millenniálokat arra nevelték az egész életükben robotoló baby boomerek X generációs utódai és az egyént egyre inkább felértékelő társadalom, hogy kövessék az álmaikat, mert ha igazán hisznek bennük, királylányokká, hősökké vagy egyszerűen boldoggá válhatnak. Életük forgatókönyvét nem írják meg előre a kívülről érkező elvárások, de az ezzel járó szabadság egyben azt is jelenti, hogy nagyobb a felelősségük a boldogságuk megteremtésében, mint amekkora az őket megelőző generációké valaha volt.

Többnyire semmi sem sürgeti őket, hogy az érettségi vagy az első diploma megszerzése után azonnal munkába álljanak, helyette világot láthatnak vagy tanulhatnak tovább, miközben szüleik támogatására is számíthatnak. Hazai kutatások szerint a millenniálok közel fele élvezi még a kényelmet, amelyet a szülői ház biztonsága nyújt. Az útkeresés lehetőségének szabadsága életük mérföldköveinek kitolódását jelenti.

„A mai társadalmi helyzetben a felnőttség kritériumai már nem egyértelműek, bőven lehet tologatni az időhatárokat” – írja Tari Annamária Y generáció című könyvében, amelyben arra is rámutat, hogy a millenniálok számára az életkezdés sokszor egyet jelent a szorongással, amelyet a vágyaik és a valóság közötti különbség kelt bennük.

Nem csak a pénz számít

„Bár tudtam, hogy előbb-utóbb kénytelen leszek teljes munkaidőben dolgozni, annyi biztos, hogy nem álmodoztam a ragyogó jövőről, amelyben nemzetgazdaságilag fontos munka elvégzéséért kapok fizetést. Néha ezt úgy éltem meg, hogy képtelen vagyok foglalkozni a saját életemmel, ami lehangolt. Ugyanakkor ideológiailag egészségesnek éreztem, hogy hidegen hagy a meggazdagodás” – szemlélteti Baráti beszélgetések című regényében Sally Rooney a munkaerőpiacra lépett Y generáció kiábrándultságát. 

Kutatások tömkelege bizonyítja, hogy az életkezdő Y-onok hozzáállása a munkához homlokegyenest más, mint felmenőiké volt. Számukra különösen fontos, hogy olyan szakmájuk legyen, amelyben kiteljesedhetnek, önazonosak lehetnek, és megtarthatják a munka és a magánélet közötti egyensúlyt. A pandémia évei erre a tendenciára még inkább ráerősítettek. A Randstad fejvadászcég friss kutatása szerint tízből négy magyar fiatal inkább vállalná a munkanélküliséget, mint hogy boldogtalan legyen a munkahelyén, huszonnyolc százalékuk pedig fel is mondana, ha az állása az élete élvezetébe kerülne. A fizetés színvonala azonban még mindig sokat nyom a latban.

Az modern kori történelemben a millenniálok generációja az első, amelynek anyagi szempontból sokkal nagyobb kihívást jelent felépíteni egy életet, mint amekkora a szüleinek volt. A generáció legidősebb tagjai, a ma negyvenes éveik elején járó Y-ok a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság idején léptek a munkaerőpiacra. Ők az anyagi bizonytalanság – a munkanélküliség, a devizahitel-válság, az alacsony fizetések – alapélményével vágtak bele felnőtt életükbe. Ugyan a fiatalabbak már egy talpra álló gazdaságban kezdtek elhelyezkedni, a válság szele őket is érintette, a pandémiával járó gazdasági nehézségek pedig már testközelből hatottak rájuk.

A HÉTFA Kutatóintézet elemzése szerint 2019 májusa és 2020 között a huszonöt és harmincnégy év közöttiek veszítették el az állásukat a legnagyobb arányban. Ennek egyik oka, hogy nagy számban képviseltetik magukat azokban a szektorokban, amelyekre a koronavírus-válság a leginkább hatott: a vendéglátásban, a művészti területen és a kereskedelemben.

Az egymást érő válságok időszakában az Y generáció tagjai nehezen vagy sehogy sem tudnak félretenni, jövedelmük jelentős részét mindennapi megélhetésükre fordítják. Az ő életükben már nem létezik az az anyagi biztonság, amellyel X generációs szüleik rendelkeztek.