Csodálatos nyolcvanas évek, csodálatos diszkókorszak! Amikor már pont akkor hallgathattuk mi is az aktuális slágereket a rádiónak, a DJ-knek, a lemezneppereknek és az NDK-s, NSZK-s turisták kedvenc balatoni diszkóinak hála, mint nyugati kortársaink. Táncoltunk a klubokban, táncoltunk otthon kettőtől ötig vagy éppen általános iskolásként a szünetekben, és üvöltve énekeltük saját elképzeléseink, valamint a szájhagyomány alapján, hogy Seri seri lédi, takarító néni / De nehéz a munka! / Hol a vécépumpa?”

Hiányzol, videódiszkó!

Megesett, hogy saját Videoton színes televíziónkat adtuk kölcsön házibuli-videódiszkó céljára. Bár az igazán menők azok voltak, akik videómagnót is birtokoltak – igaz, így ők azt is beszolgáltathatták, ha a baráti társaság bulizni vágyott.

Hiányzol, videódiszkó! Amikor annyira a hatása alá kerültünk a látványnak, hogy néha még táncolni is elfelejtettünk. Pedig hányszor gyűrődött a szalag és akadt el a hang a gyenge minőség miatt, hiszen a német Formel Eins című műsor eredeti felvétele ki tudja hányadik másolását élte. Mit bántuk mi az apró minőségbeli hibákat, amikor ott volt a tévében az énekes, és végigugrált egy mini színdarabfélét, amit videóklipnek neveztek!

Amikor Sabrina Salerno Boys (Summertime Love) című klipje láttán a fiúk abbahagyták a beszélgetést, és mindenről elfeledkezve megbabonázva nézték az énekesnőt, hátha aznap még jobban lecsúszik róla a bikinifelső…

A lányok pedig a gyönyörű Thomas Andersbe voltak szerelmesek, aki szép zakójában, szövetnadrágjában, „Nora” feliratú nyakláncában énekelte, hogy You’re My Heart, You’re My Soul, oldalán a halványrózsaszín zizegős Adidas joggingot viselő Dieter Bohlennel. 

Gondolnánk, hogy a Modern Talking első, nagy korszaka 1983-tól mindössze 1987-ig tartott? Ez idő alatt mondjuk igen sok dalt beleírtak az európai popzene történetébe.

Cheri, Cheri, Lady, de jó is volt frizurát tupírozni a szintén Dieter Bohlen által felfedezett C C Catch módjára, befújni magunkat Limara, Impulse vagy Podium dezodorral, zöld Mystic rúzzsal bekenni a szánkat, hogy aztán figyeljük színe változásait. Szexi neccharisnya, elmaradhatatlan farmer, egy helyes blúz… és bárcsak megszánna egy Nyugatra szakadt rokon egy klassz veszkócsizmával.

A kiszemelt srácok pedig? Nos, ők mindent elkövettek, hogy az Ecseriről beszerezzék a Casucci farmert, a Váci utcából a Ciao Ragazzo inget, és a Pop84 zoknit – és ebben vonultak a diszkógömb alá.

Fülbemászó szintis slágerek

A diszkózene akkor már a hetvenes évek óta tombolt, a rock and roll, a beatzene után hozta magával a szabadság érzetét. A könnyen fogyasztható dallamokra táncolt mindenki, és azt érezhette, övé a világ. Már-már nyugati, és már-már jólétben él.

A videóklipek érkezésével pedig nemcsak a szánkat tátottuk, hanem egyszeriben az is egyértelművé vált, hogy miénk lett egy egész életérzés. Már nem csupán a zenét ismertük, hanem azt is tudtuk, hogyan kell öltözködnünk. Egyszeriben Kim Wilde-ok vagy éppen Duran Duran- és Depeche Mode-tagok rohangáltak az utcákon… Egy galeribe tartoztunk.

Az énekesekről, zenekarokról nem tudtunk semmit, hiszen hol voltak még a sztármagazinok, hol volt még az internet, de ez egyáltalán nem zavart minket: rájuk akartunk hasonlítani.

A bőség zavarát hozta el ez az időszak, divatban, zenében egyaránt.