1986. április 26. A csernobili robbanás

Romániában felnővén ez volt az a pillanat, amikor kiderült, mivel jár a hazugság. A nagymamám orvos volt, és az orvosok körbetelefonálták egymást, hogy senki ne fogyasszon a kertből semmilyen termést. Édesanyám gyógyszerészként dolgozott, úgyhogy tudott jódot szerezni. 1986 a konspiráció, a hazugság, a feszültségek és a furcsa előérzetek éve volt – ekkor már készültek a szüleim a kivándorlásra.

1987. március 3. Nagyapám halála

Akkor lett vége a gyerekkoromnak: meghalt a nagyapám. Szabó T. Attila nyelvész volt, és nagyon fontos ember az erdélyi szellemi életben. Az ő temetésén értettem meg, mekkora a családi felelősségem. Mentem Kolozsváron a gyászkocsi mögött, és visszanéztem: az egész Farkas utcán sűrű sorokban érkezett a menet – abban az időben, amikor két ember nem állhatott meg egymás mellett az utcán szervezkedés gyanúja nélkül. A rendőrök ott álltak vigyázzban, és nem tudtak mit tenni. A temetés néma tüntetés lett az egész rendszer ellen és a magyarság mellett. Ugyanennek az évnek a decemberében – ötödikén – átjöttünk Magyarországra.