Egy motoros tutajon ülünk Göteborg belvárosában, a csatornán. Körülöttünk csupa helyi lakos, a magunkkal hozott ételek-italok hamar összekeverednek az asztalon, kínálgatjuk egymást. A hajó végében egy fiatal bárd, gitárral. Nem kell sok hozzá, talán csak néhány pohárka bor, és már együtt énekeljük mind a Bohemian Rhapsodyt, a Country Roadot és a Gumimacik főcímdalát, utóbbit ők svédül, mi magyarul. A kezdeti hűvösség hamarosan önfeledt barátkozásba csap át, és mikor hirtelen vihar kerekedik, már egymásba kapaszkodva énekeljük együtt a Purple Raint. Az autentikus göteborgi élményre ott élő barátunk hívott meg minket, és hetekkel előre kellett foglalnia, mert a Musikflotten járatai hamar betelnek. És hogy hogy kerülnek egy svéd városba a kanálisok? Göteborg megépítését az 1600-as években hollandokra bízták, ők értettek ugyanis a legjobban ahhoz, hogyan kell lápvidéken építkezni. A következő évszázadokban Göteborg az akkori léptékkel mérve hatalmas, tízezres lakosú várossá nőtt, és kikötőként a Svéd Kelet-indiai Társaságnak, a fa- és vasércexportnak, valamint a cukor és dohány iparnak köszönhetően lett egyre gazdagabb. A 21. században kikötő- és iparvárosból fokozatosan innovatív, modern és élhető várossá válik, amely ugyanakkor a múltjából is táplálkozik. Göteborg 2021-ben ünnepelte volna négyszázadik születésnapját, ha nem szól közbe a világjárvány, így viszont jövő nyárra várhatók az ünnepségek, új park épül, és Skandinávia legmagasabb épülete, a Karlatornet felhőkarcoló is itt nyúlik majd az égbe.
Barangolás a városban
Kezdetnek vessük be magunkat Hagába, az egyik legrégebbi városrészbe, és sétáljunk végig a Haga Nygatán, ezen az apró boltokkal és kávézókkal tűzdelt utcán. Térjünk be a Tvåla & Tvaga szappanboltba, nézegessük az antik kereskedések és lakberendezési üzletek kincseit, és amint egy kicsit elfáradtunk, üljünk be bűntudat nélkül, ráérősen valamelyik cukrászdába, ahogy a helyiek teszik. Az uzsonna szent és sérthetetlen, muszáj időt találni arra, hogy a nap folyamán leüljünk a barátainkkal egy kávéra, és együnk hozzá egy kis édességet. Vagy akár nagyot is, itt van például a tányér méretű helyi specialitás, a hagabullen, egy fahéjas tekercs, ami csak arra vár, hogy bekebelezzük.
Aki szeretne egy igazán régi lakóházat látni, villamosozzon el a Torstenson palotához, melyet 1651-ben építettek. A holland reneszánsz stílusú épületben koronás fők és városi elöljárók egyaránt laktak az évszázadok során. A következő építészeti stílus, amit érdemes itt is szemügyre venni, a századfordulós. A nagypolgári házak gyönyörűen felújítva sorakoznak például a Kungsportsavenyenen, ahol az egyes szám alatt a mai napig nagyon sikkes élni.
És hogy az új idők hangulatát is magunkba szívjuk, naplementekor irány a kikötő, igyunk meg egy sört, vagy, uram bocsá’, egy koktélt valamelyik sky bar-ban, mondjuk a Quality hotel tetőteraszán. Kiáltsuk bátran a többiekkel, hogy „Skål!” (szkól) minden koccintásnál!
Pazar svédasztal
Az ital, ahogy ebből a beszámolóból is látszik, kikerülhetetlen téma, ha Svédországról van szó, és nincs ez máskülönben az étellel sem. A klasszikus svéd gasztronómia egyszerű, az alapanyagok miatt mégis kiváló. És mivel sokféle náció vándorolt be ebbe a rengeteg új lehetőséget tartogató városba, mindenféle nép konyhája megjelenik itt, méghozzá magas minőségben, hiszen másképpen a helyieket nem tudnák magukhoz vonzani. Voltunk eldugott kis marokkói étteremben, amelynek ugyan cégére nincs, mégis sorban állnak hozzájuk ebédidőben az emberek. Megkóstoltuk a helyi specialitást, a kebabos pizzát, sőt, még lángost is ettünk a Schnitzelplatz nevű, monarchiás ihletésű étteremben, na persze ez a lángos nem tocsogott az olajban, és tejszínt, hagymát meg kaviárt adtak hozzá. Halfélékből, tenger gyümölcseiből végtelen a választék – lazacot csakis svédet, norvégot sosem!, mondják a helyiek –, és a helyi séfek imádják az erdő kincseit is, mint az áfonya és a gombák.
A svédasztal fogalma új értelmet nyert számunkra, miután, nem túlzás, életünk legjobb reggelijét ettük az Eggers nevű patinás hotelben. A halas krémektől a sokféle kenyéren és müzlin keresztül az epres palacsintáig nem lehetett betelni a sok finomsággal, ami kicsit visszavetett minket az egy napra vállalt programok teljesítésében, de bőven megérte!
Tündérek és koboldok nyomában
Hiába forgalmas ipar- és kikötőváros Göteborg, nagyon is természetközeli. Mi sem mutatta ezt jobban, mint az, hogy amikor elindultunk a barátunk házából gyalog az erdőbe, az út egy hatalmas, a Gellért-hegyire hasonlító parkon, és egy döbbenetes botanikus kerten át vezetett úgy, hogy közben végig harsogó zöld vett minket körbe. A füvészkertben egyik ámulatból a másikba estünk a rododendronseregek, zen hangulatú zugok és az üvegházak orchideái és pálmái láttán, majd, mint valami gyerekkori idillben, egy kis kapun keresztül rögtön a parkerdőbe jutottunk. Mivel szeretünk kirándulni, később nagyobb túrát is szerveztünk magunknak a rengeteg természetvédelmi terület egyikébe, és mindjárt megértettük, miért vannak tele a svéd népmesék a fák között lakó tündérekkel, koboldokkal, és harkállyá változott királyokkal. A buja páfrányok, csillogó sziklák, nyír- és fenyőrengeteg meg a lila erikák között pirosló tőzegáfonya már éppen elég misztikus, pláne, mikor az ember megérkezik valamelyik kis tó partjára, amelyben virágzik a tavirózsa, a víz felett valószerűtlenül ezüstszínű az ég, és a tóból kitotyogó kacsák a kezünkből esznek. A tavakban fürödni is szabad, mint ahogy Svédországban mindenféle vadvízben. Ha nincs nálunk épp fürdőruha, nyugodtan csobbanhatunk egy szál bugyiban – nem fog rajta megbotránkozni senki.
