A minap vonatra ültem. A jegyemet a mobiltelefonomon vásároltam – így még olcsóbb volt, mint ha a kalauznál váltom meg. A szerelvény modern, piros jószág volt: tiszta, halk és kényelmes. Másnap a fővárosban tömegközlekedtem: a 17-es, modern villamos belseje olyan, volt, mintha maga Elon Musk tervezte volna, csak ez nem a Marsra indult, hanem a Kolosy térre. A járvány óta egyre jobban biciklizhető Budapest, és a kerékpársávokon tekerve gyorsabban lehet odaérni bárhová, mint a dugóban mellettünk álldogáló autókkal. Amelyek közül egyre több nem bocsát már ki semmilyen kipufogógázt, merthogy elektromos meghajtású (a „környezetkímélőˮ jelző egyelőre még több szempont miatt is vitatható – a szerk). Tulajdonképpen már a jövőben közlekedünk, és jól látszanak azok a trendek, amelyek a következő időszakot meghatározzák majd. (Ráadásul Szlovákiában egy Stefan Klein nevű cégalapító-feltaláló már szabadalmaztatta az Aircart, a repülő autó prototípusát. A Nyitra és Pozsony közti nyolcvan kilométeres távot húsz perc alatt tette meg.)
Négy keréken, elektromosan
Nem volt jó napjuk 2022. június 8-a azoknak az európai autómániásoknak, akik nem tudják elképzelni az életüket a hathengeres benzinmotor mámorító hangja és a kipufogógáz „illataˮ nélkül. Az Európai Parlament plenáris ülésén elfogadták azt a határozatot, amely alapján 2035 után nem lehet belső égésű (benzines és dízel) autót forgalomba hozni, attól kezdve a szalonokban már csak elektromos meghajtású autókat vásárolhatunk majd. Mindez egyelőre a személygépjárművekre vonatkozik, a teherszállításra nem.
Szakértőnk, Fábián László autós szakíró és az Ésszerűbb Közúti Közlekedésért Egyesület társalapítója nem bánja a dolgot. – Azt azért be kell látnunk, hogy az olajiparnál (és így a közlekedésnél) környezetszennyezőbb szektor nem nagyon létezik – mondja. – Az áramtermelés pedig egyre inkább tiszta forrásokból történik: ahogy a megújuló energiák teret nyernek, már nem lehet sokáig azt mondani, hogy az elektromos autó is „pöfög”, csak nem a városban, hanem az erőmű kéményén keresztül. Budapesten szélcsendesebb időben jól látható, hogy ráborul a városra egy szmogkupola. Ez el fog tűnni (ehhez persze korszerű fűtésrendszerekre is szükség van – a szerk.). És az is fontos dolog, hogy ezeket az autókat jó érzés vezetni: mindegyikük halk, és kiválóan gyorsulnak.
Az elektromos autók persze még jóval drágábbak, mint hagyományos társaik. Kevesebb helyen lehet „megtankolni” őket, és ott a szakértők által sokat emlegetett „hatótávpara”: vagyis, hogy még azelőtt lemerül az akkumulátor, mielőtt célba érnénk. Az akkumulátorok ráadásul ritka nehézfémek felhasználásával készülnek, és az élettartamuk utáni feldolgozás nincs még megoldva. Fábián szerint az elektromos technológiában is várhatók előbb-utóbb ugrásszerű fejlesztések – ilyen a szépreményű hidrogénhajtás vagy a szilárdtest-akkumulátor. Ez utóbbi sokkal több áramot képes tárolni jobb hatásfokkal, és villámgyorsan tölthető.
Vidéken is
Az egészen biztos, hogy a jövőben – akár a közeliben is! – egyre nagyobb luxus lesz autót tartani. A saját autó ráadásul élettartama jelentős részében egy helyben, kihasználatlanul áll. A városokban pedig egyre nagyobb nehézséget okoz a parkolás. Mi a megoldás? Az egyik mindenképpen a járműmegosztás: mobiltelefonunkon lefoglaljuk a legközelebb található szabad járművet, elmegyünk vele az úti célunkig, az út végeztével pedig a bérleti díjat levonják a számlánkról.
Buday Bence a fővárosban működő egyik legnagyobb autómegosztó cég igazgatója. Szerinte a következő öt-tíz évben ez a jelenség egyre jobban elterjed a nagyvárosokban. És nemcsak az autókra igaz ez, hanem az egyéb „mikromobilitási eszközökre”. Magyarul, például a kerékpárokra vagy az elektromos rollerekre. A megosztásos műfaj még némileg maga is megosztó, hiszen gyerekcipőben jár – teszi hozzá. – Jelenleg még a fővárosban is nagyon kevesen ismerik a technikát. De ez is változóban van, hiszen hatalmas léptékű a növekedés. Csak öt éve létezik Budapesten autómegosztás, ráadásul volt két covidos esztendő is – amelyek alatt sokan arra használták egyébként a szolgáltatást, hogy ne kelljen tömegközlekedni.
Felvetésemre, hogy az autómegosztás nem a városi ember úri huncutsága-e, Buday elmagyarázza, hogy idővel a vidéket is el fogja érni a megosztásos mobilitás. – Egy Cegléd méretű városban nem a nyílt utcán parkolnak majd a megosztásra váró autók, hanem ki fognak alakítani nekik néhány nagyobb állomást. Például a templomnál, az iskolánál, a bevásárlóközpontnál. Itt lehet majd felkapni ezeket, és használni, amíg szükség van rájuk.
