Biszak Gábort és családját többen ismerjük arról a megindító fotósorozatról, amely az idei sajtófotó-pályázaton nagydíjat nyert. A képekről és a családból hiányzik az édesanya, Erika, aki a Covid harmadik hullámában, várandósan fertőződött meg, és miután az orvosok világra segítették a kislányát, belehalt a betegségbe. A három gyereket azóta az édesapa neveli, nagy figyelemmel, odaadással, sok segítséggel.

Nem tudjuk levenni a szemünket Borókáról. Gyönyörű kislány. Dús sötét haj, hatalmas szemek, apró fogacskák. És a mosolya…! Kukucsosat játszunk, nagyokat nevet, ahogy újra meg újra felbukkanok, de amikor felveszem, némi töprengés után visszakéredzkedik apához. Nemsokára elindul, nem sok hiányzik hozzá. A teraszon ülünk, a kertben tollaslabdahálótól játék házikóig van minden. A ház előtt, az utca másik oldalán füves térség, ide látni a felállított ugrálóvárat.

Nem csoda, hogy Gábor és Erika ezt a helyet választotta a család otthonául. Kertvárosi nyugalom, tágasság, csend. Több mint hat éve, a munkások éppen hogy levonultak, megszületett Nimród, aki ma már iskolába készülő nagyfiú. Aztán érkezett a most ötéves Johanna, majd tavaly márciusban Boróka. Az ő nevéről is együtt döntöttek a szülei, de a kórházból már csak Gábor hozta haza. Aznap délelőtt még bement a városmajori klinikára, hogy még egyszer lássa élve a feleségét, aki másnap meghalt.

A Covid harmadik hullámában Petz Erikán kívül több kismama halt bele a vírus szövődményeibe. A brit variáns a várandós nőkre különösen veszélyesnek, néha végzetesnek bizonyult. Ezt akkor még nem lehetett tudni, ráadásul Erika erős volt, egészséges, senki sem gondolta, hogy egy harmincöt éves nő, aki félmaratont fut, nem éli túl a fertőzést.

Születés és halál

A képeken különlegesen szép arcú, kedves mosolyú fiatal nőt látni. Egy kiteljesedett életű, műszaki és közgazdász végzettségű anyát, aki még a betegség előtt is hat órában dolgozott otthon. Banki informatikai csapatokat menedzselt, de a reggelihez is kész volt mesét olvasni, napközben kézműveskedett Nimróddal és Johannával, játszott velük a kertben, együtt sétáltak teknőclesre a péceli tóhoz. Miután elkapta a vírust, egyre gyengébb lett, március tizenhetedikén mentővel vitték kórházba. Azt kérte, oda vigyék, ahol a szülészorvosa dolgozik, hiszen harmincegy hetes várandós volt. Bent oxigént kapott, de az sem bizonyult elegendőnek, akkor üzent utoljára a férjének: Császár! Vagyis a babát muszáj világra segíteni, nehogy nagyobb legyen a baj. De a baj nagyobb lett, mert Erika állapota csak romlott. Közben Gábor is kórházba került, ő is elkapta a vírust, de miután oxigénnel megtámogatták a légzését, az ő állapota javult. A kórház ablakából figyelt fel a lent várakozó sokaságra. Akkor kezdték oltani a kismamákat… Közben otthon a két gyerek mellett családtagok, bébiszitterek, közeli és távolabbi ismerősök váltották egymást. Vigyáztak, főztek, altattak, segítettek. Gábor pár nap után hazament, Erikát át kellett szállítani a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikára, mert már csak műtüdővel lehetett lélegeztetni. Közben az újszülött Borókát a Madarász utcai kórházban gondozták.

– Életem legrosszabb telefonhívása volt, amikor azzal hívtak fel, hogy Erit átviszik, műtüdőre kell tenni. Johanna nyugtalanul aludt aznap, bementem hozzá, elaludtam vele, és amikor csörgött a telefon, nem tudtam, hol vagyok én, hol a telefon – mondja Gábor, akit nem sokkal később már azért kerestek, hogy menjen be elköszönni. – Nem is tudom, hogyan lehet azt a munkát végezni, látszott az orvosokon, mennyire megviseli őket is.

Gábor ezzel a másokra figyelő érzékenységgel neveli a gyerekeit. Mind a négyet – mert az előző kapcsolatából van egy kamasz fia, Botond. De a figyelem és érzékenység mellé itt a főzés, a mosás, a logisztika, az iskolai beíratás, a különórák, az ünneplőruhák, a testvérharcok, a fejlesztés a kicsinek, és még mi minden!

– Édesanyám Kaposvárról a közelünkbe költözött, hatalmas dolgot tett ezzel értünk. Keddenként és hétvégén, péntektől vasárnapig velünk van. Judit, a bébiszitterünk az állandóság, a biztos pont, legfőképpen Borókának, aki nem ismerhette az anyukáját. Judit még találkozott Erikával, az ő betegsége óta van velünk. Örültem, hogy Nimród és Johanna nagy örömmel fogadta Borókát, nem kötötték össze a születését az édesanyjuk halálával. Anyáskodtak fölötte, agyonszerették. Most, hogy már mászik, és nem annyira lehet tőle építőjátékkal játszani, megy a fegyelmezés is, de ez természetes. Eri és köztem partneri volt a munkamegosztás, nem okozott gondot sem a pelenkázás, sem az, hogy betegyek egy mosást. A hétvégi főzés is mindig az én feladatom volt. Most munka mellett és segítséggel együtt is sok a feladat. Ráadásul új munkahelyem van, eddig a Sberbanknál voltam informatikai vezető. Elég sok a változás…

Galéria | 2 kép
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .