Jellegzetes illatáról, sárgás-barnás színéről Gyula termálvizét az is egyből ismerősnek érzi, aki évtizedekkel korábban fordult csak meg a fürdővárosban, aki pedig soha nem volt ott, annak is azonnal bevésődnek az érzékszerveibe ezek a karakteres jegyek. A fürdőkultúra a török időkben virágzott föl, azóta pedig – leszámítva a történelem vészterhesebb időszakait – megállás nélkül fejlődik. Az első gyulai kút termálvizét hivatalosan 1968-ban nyilvánították gyógyvízzé, három évre rá pedig a fürdő is megkapta a gyógyfürdő minősítést. Ma már komoly wellnessrészleg és gyerek-víziparadicsom, kültéri szaunapark, illetve beltéri szaunakert is várja a vendégeket A családi élményfürdő 2013-ban nyitotta meg kapuit, így ide gyerekekkel, unokákkal is bátran el lehet látogatni.
Lépésre a fürdőtől
Aki több napra érkezik Gyulára, annak a fürdő környékét is érdemes föltérképeznie. Rögtön a tőszomszédságában áll például a vár: az erőd – mivel az Alföldön a kő beszerzése problémás lett volna – olyan téglából épült, amelyet a Körösök agyagjából égettek. Bár nem áll magaslaton, fontos funkciót töltött be, a 16. század második felében Eger és Szigetvár mellett az ország három legerősebb végvárának egyike volt.
Megcsodálni persze nem csak a különleges építési mód miatt érdemes ezt az erődítményt, hanem kiállítótermei miatt is. Ezek hűen mutatják be az erőd egykori várbörtönét, éléstárát és sütőházát, kovács- és fazekasműhelyét, borozógalériáját és kápolnáját. Az emeleti szint már a fegyvertár és az alabárdos terem, a lovagterem, a várúrnői, várúri és várnagyi lakosztályok világába enged betekintést – itt aztán szárnyalhat a látogatók képzelete! A várból távozva érdemes egy sétát tenni a közvetlenül mellette fekvő csónakázótó körül is.
A kastély titkai
Az Almásy-kastély megtekintése időigényesebb, ide célszerű inkább a pihenés másnapján ellátogatni. A nagy múltú épület házasság révén került az Almásy család birtokába, a második világháború után pedig államosították. Az átvett kastélyban először szakmunkásképzőt, ápolónőképző szakiskolát és kollégiumot működtettek, majd csecsemőotthont létesítettek benne, az 1960-as években parkjában termálfürdőt is kialakítottak. Az épületet a kilencvenes években fokozatosan kiürítették, elhanyagolták, de ennek mára nyoma sincs: felújítását hat éve fejezték be, az épület díjat is nyert.
A kastély nemcsak külsőleg csodaszép, hanem belső tereiben is remek kiállítások tekinthetők meg, az állandó tárlatok – sok egyéb mellett – az egykori lakók mindennapjaiba adnak izgalmas betekintést, ráadásul nem csupán a főurakéba, hanem a személyzetébe is. Külön érdekesség, hogy mivel a kastély berendezési tárgyai 1945 után eltűntek, a kiállítás készítői úgy döntöttek, a másolatok mellett interaktív eszközökkel, izgalmas játékokkal és jó ötletekkel is megtöltik a teret. A modern technika segítségével kipróbálhatjuk, miként mutat rajtunk egy-egy korabeli viselet. A toronykilátóból gyönyörű panoráma nyílik a Szigeterődre, a gyulai várra, magára a kastélyra és annak egykori kertjére is.
Főszerepben a hentesek
Az Almásy-kastélytól nagyjából félórányi sétával el lehet jutni a Gyulai Kolbász Múzeumba is, ahol a látogatás szintén felér egy időutazással. Itt a muzeológia legmodernebb eszközei nincsenek jelen, de a bekopogó turista pár percen belül élményszerű tárlatvezetésben részesül (az egyéni látogatók az Almásy-kastélyban is kérhetnek ingyenes vezetést, de csak napi három fix időpontban). A kolbászmúzeum gyűjteménye az 1860-as évektől kezdődően mutatja be az iparág fejlődését, láthatók benne egészen régi eszközök, például kézi perzselők és forrázóteknők képeken, fizikai valójukban pedig fölsorakoznak az 1930-as évek kisipari gépei is. Megtekinthetők olyan tablók is, amelyek a hentesmesterek életébe, munkájába, általában a húsfeldolgozás fejlődésébe engednek betekintést. A múzeumban rendezvényterem is van, ahol a kiállítás megtekintését követően mini kolbászkóstolót tartanak, a finomságokból pedig vásárolni is lehet.
