1985. június 15. Óriási pofon

Nagyon izgultam aznap, amikor kilencévesen felvételiztem a balettintézetbe. Sátoraljaújhelyen laktunk, ezért már előző nap felutaztunk a pesti nagybácsihoz édesanyámmal és nagymamámmal. A felvételi négyfordulós volt, én már az elsőn kiestem. Óriási pofont kaptam ezzel. Én bánatomban, anyukámék örömükben sírtak. Ezt is furcsának találtam, csak utólag éreztem, mennyire féltettek. Vézna kislány voltam, mindig azt mondogatták, egy féltéglát kellene a zsebembe tenni, hogy el ne vigyen a szél. Pláne a pesti!

1997. szeptember 15. Sikeres felvételi

Soha nem akartam néptáncos lenni, egy évig mégis jártam a Bodrog Néptáncegyüttesbe, amikor negyedéves egyetemistaként jelentkeztem a Honvéd Együttes tánckarába. Balettal kezdtünk, gyakorlatilag erősen figyeltem a többieket, és nyeltem a gombócot a torkomban. Aztán ritmusgyakorlatok, néptánc-improvizáció, népdaléneklés… Novák Ferenc pár héttel a sikeres felvételim után kiadta, hogy tanuljam meg Iluska szerepét a János vitézből. Mintha megsejtett volna valamit…