Hiába a globalizáció, az emberi jogok, és azon belül is a nők önrendelkezési joga nagyon vegyes képet mutat. Még mindig sokkal több az elkeserítő, lányokat és asszonyokat megnyomorító szélsőség, mint az őket támogató kezdeményezés.
Rosszabb, mint a középkor
Afganisztán északi részén az elmúlt hónapokban több tízezer lakos került a tálibok uralma alá. Az iszlamisták azt állították, nem kívánják visszahozni azt az extrém szigorú rendszert, ami a kilencvenes években jellemezte az országot. Hangsúlyozták, hogy garantálják a nők jogait, „ha nem sértik meg az iszlám és az afgán értékeket”, illetve hogy ők is azt szeretnék, hogy mindenki kedve szerint járhasson iskolába és dolgozhasson.
A kezdeti fogadkozásokra a többség csak legyintett, és mára kiderült, nekik volt igazuk. A lányok az elfoglalt területek többségén egyáltalán nem járhatnak iskolába, néhány településen legfeljebb negyedik-hatodik osztályig. A nők férfi családtag kísérete nélkül korlátozottan hagyhatják el az otthonukat, nem mehetnek dolgozni, egyedül bevásárolni sem. A szabályozások mértéke területenként változik, az aktuális előírásokat kiplakátolják, illetve hangszórókkal járják az utcákat, és folyamatosan tájékoztatják a lakosságot. Nők csak teljes testet elfedő burkában jelenhetnek meg nyilvános helyen, ha ez ellen vétenek, akkor a gyámjukat vonják felelősségre, aki börtönbe is kerülhet a vétségért. Sok helyen tilos kiszolgálni a kíséret nélküli asszonyokat, nem vezethetnek autót, és rengeteg hajadon kényszer hatására, akarata ellen lesz harcos felesége. Május közepén elrendelték, hogy a női tévés műsorvezetők munka közben is fedjék el az arcukat. Erre válaszul a férfi munkatársak szolidaritásból maszkot kezdtek viselni a műsorokban, de a vezetőket ez nem készteti a rendelet megváltoztatására. Tavaly augusztus óta a helyzet egyre rosszabb, de a nők nem hagyják magukat, a megtorlások ellenére rendszeresen tüntetnek, mert abban bíznak, hogy a világ felfigyel arra, ami Afganisztánban történik.
Az ártatlanság kora?
A szüzesség, majd a nőnek a férjéhez való kötődése szinte minden történelmi korszakban és az összes országban erénynek számított, de hatalmasak a különbségek abban, hogy a tisztaság elvárás-e, vagy tűzzel-vassal kierőszakolt zálog. A tűzzel-vassal kifejezés nem túlzás, sokkal inkább a mai napig fájdalmas valóság.
Nagy-Britanniában idén tiltották be a szűzhártyaplasztikát, tavaly év végén pedig a szüzességi vizsgálatot. A szigetországban számos magánklinika vállalt „helyreállító” műtétet, amelynek során 1,2 millió forintért cserébe hegszövetből kialakított hamis szűzhártyát kaptak a páciensek. A műtétre kényszerített nők szülei abban bíztak, hogy az eljárást követő első közösüléskor az érintett vérezni fog, és ezzel bizonyíthatja, hogy érintetlen volt. Az egészségügyi szakemberek hangsúlyozzák, hogy egyik gyakorlatnak sincs helye az orvostudományban, ráadásul így is csak ötven százalék a vérzés esélye, vagyis a nők továbbra is ki vannak téve a becsületalapú támadásoknak. Azzal, hogy ezeket a beavatkozásokat betiltották, rengeteg nő mentesül a családja általi kényszerítés és érzelmi zsarolás alól.
A szüzesség és a hűség garantálására sokkal brutálisabb rutin is létezik. Jelenleg huszonhét afrikai országban, illetve Ázsia bizonyos területein és a Közel-Keleten bevett szokás a női nemi szervek csonkítása. Mivel ennek következtében a szexből eltűnik az öröm – rosszabb esetben kifejezetten fájdalmassá válik –, így biztosítják a nő tisztaságát és azt, hogy az esküvő után se kívánkozzon más karjai közé.
Egyre több helyen igyekeznek ennek a nem pusztán barbár, de életveszélyes hagyománynak szigorú törvényekkel véget vetni. Egyiptomban 2008-ban tiltották be, és 2016-ban nyilvánították bűncselekménnyé, azóta hétéves börtönbüntetéssel is sújthatók azok, akik részt vesznek benne. Szudánban két éve számít a csonkítás bűncselekménynek, ebben az országban a nők kilencven százaléka esik át a beavatkozás legdurvább formáján, amikor a külső nemi szerveket részben vagy egészen eltávolítják. Ez nemcsak a szexuális élvezettől fosztja meg a nőket, de komoly, élethosszig tartó egészségügyi problémákat is okoz, évente többen belehalnak. Sok helyen érzéstelenítés és higiéniai óvintézkedések nélkül végzik a beavatkozást, gyakran maguk az anyák. A problémával azokban az országokban is találkozni, ahol sok az afrikai bevándorló, jelenleg hatszázezerre becsülik az Európában élő megcsonkított nők számát. A többség a vallással magyarázza tettét, pedig a Koránban egyáltalán nem esik szó róla, illetve számos kultúrában egyfajta beavatási, felnőtté válási rítusként tekintenek rá. Az ENSZ célja, hogy 2030-ig teljes mértékben felszámolják ezt a rettenetes szokást.
