Kern András: És akkor most mit kell csinálnom? Beszéljek hetvennyolcadszor A miniszter félrelépről?

Például… Tudod, egy újszülöttnek minden vicc új. Tulajdonképpen hogyan is jött nektek ez a film? Miként találkoztál vele?

K. A.: A József Attila Színházban ment Ray Cooney angol szerző vígjátéka, és ebben mi játszottuk a főszerepet Koltai Róberttel, elég szép sikerrel.
Abban az időben rendezték itt Budapesten a külföldön élő magyar filmesek találkozóját, és valamiért engem is meghívtak az egyik ünnepségre. Arra emlékszem, hogy ott volt Tony Curtis, és mondták, menjek oda hozzá, hogy fényképet készítsenek rólunk. Odamentem, bemutatkoztam, ő is, elkészült a kép, és én nagyon büszke voltam, mert úgy nézett ki, mintha nagy barátok lennénk a világsztárral.
Aztán sodródtam tovább, és láttam, hogy az egyik sarokban ott áll tétován Andy Vajna. Őt egy évvel korábban Amerikában egy kölcsönös bemutatkozás erejéig ismertem meg, azt persze tudtam róla, hogy nagy producer odakint, többek között a nevéhez fűződnek bizonyos Rambo-filmek, az Evita és még sok más világsiker. Akkor itt láthatóan unatkozott. Odamentem hozzá, és megkérdeztem: Te hány napig vagy Pesten? Azt mondta, hat. És szeretsz színházba járni? Hogyne! Mondtam, akkor holnap este gyere el a József Attila Színházba, ott játszunk egy darabot, amin sokat lehet nevetni. Ráadásul Koltai Robi a másik főszereplője, akit szintén ismert. Leadtunk neki két jegyet a portára, el is jött megnézni. És akkor még azt is megszerveztem, hogy még barátságosabb legyen a dolog, hogy a feleségem készítsen rakott krumplit, mert azt jól tud, és akkor Andy jöjjön föl hozzánk Robival, hogy beszélgessünk egy kicsit. Ez amolyan kedves gondolat volt részemről, semmi több…

Pedig hát te nem vagy éppenséggel nagyon kedves ember…

K. A: Nem vagyok nagyon kedves, de, gondoltam, ez most olyan jó lesz így.

Dobó Kata: Ez benne lesz majd az interjúban?

Ha megengeditek, és nem húzza ki Andris…

K. A: Ez a mániája, hogy nem vagyok kedves, pedig majd elájulok már a törekvésben…

De előfordult már, hogy undok voltál…

K. A: Megváltoztam. Öregszem. De undok csak egyszer voltam veled, és az megmaradt benned. Akkor is voltunk vagy tizenhárom évesek, és nem is ismertelek…
Na, akkor kedvesen mondom tovább. Andy Vajna kijött az előadásról, mi öltöztünk, és épp akartam neki mondani, gyere föl hozzánk rakott krumplit enni, de ő megelőzött, és közölte: Ebből a darabból csináljunk filmet! Kérdeztem, melyikből. Rávágta, abból, amit az imént látott. A miniszter félrelépből. Azt mondtam, jó, de te most ülj be egy taxiba, amíg mi átöltözünk, menj el hozzánk, a feleségem biztos kedves lesz, és egyél addig rakott krumplit. Mi meg ott ültünk Robival még egy kicsit, és azon töprengtünk, hogy ebből a darabból ugyan milyen filmet lehetne csinálni, hiszen egyetlen szobában játszódik az egész történet! Mondtam Robinak, hogy jöjjön ő is hozzánk. Jött is.
Bementünk a lakásunkba, de Andy nem evett, hanem elnyúlt egy fotelban, angolul telefonált, majd letette a kagylót, és így szólt: Megvettem a jogot! Minek a jogát? A filmre viteli jogot. Tizenöt perccel azután, hogy abbahagytuk az előadást! És hol a rakott krumpli? Akkor megettük a rakott krumplit, és megkérdezte, akkor holnap elkezdjük-e írni a forgatókönyvet. Holnap? Hát holnap Székesfehérvárra megyek tévéfilmet forgatni. Akkor holnapután! Még mindig nem hittük, hogy lehet ebből film, de hát ő győzködött, hogy a köztes történéseket ki lehet vinni egyéb helyszínekre, és ettől máris mozgalmassá válik.
Szóval elkezdtünk dolgozni azon, hogyan legyen ebből a szobadarabból mozgalmas film. Persze ehhez az is kellett, hogy neki rengeteg aktív és jópofa ötlete legyen, és ezeket gyorsan be is építettük a forgatókönyvbe. Iszonyatos nagy iramban dolgoztunk, és amikor Vajna észrevette, hogy lankadnánk, mindig támadt valami ötlete, amivel új lendületet adott.
Volt, amikor szólt, hogy az esti előadás után üljünk taxiba, és menjünk ki a repülőtérre a magángépéhez. Rómába utaztunk, talán a legelőkelőbb szállóba, és ott töltöttünk néhány napot luxuskörülmények között. Máskor a Riviérára ruccantunk ki. Nekem külön élményt jelentett, mert gyermekkorom óta álmodoztam, hogy egyszer majd repülőt fogok vezetni, és ezúttal a pilóták odaengedtek a kormányhoz, csak a leszállásnál szóltak, hogy ezt talán jobb lenne, ha mégis ők végeznék. Így folyt a munka, aztán hamarosan felvetődött, hogy ugyan ki rendezze majd a filmet. Nagy csodálkozásunkra azt mondta, rendezzétek ti, hiszen ti ismeritek a legkisebb részleteibe menően ezt a darabot. Ki-ki a saját részét, amiben a legjártasabb. Szóval akkor elkezdtük keresni a szereplőket, lehetőleg az ország legjobbjai közül, mint például Kállai Ferenc, Udvaros Dorottya, Hernádi Judit, Reviczky Gábor, majd sor került a titkárnő szerepére, amit egy gyönyörű fiatal lánynak kellett eljátszania. Ő lesz az igazi hecc a filmben. De mégis kicsoda? Azt mondja Andy, ő azt nem tudja, mondjuk meg mi, ki van itt gyönyörű új lány. Valami extremitás, különlegesség. És akkor elkezdtünk kutatni az országban található valamennyi szép, vonzó, tehetséges leány között a szakmában és a szakmán kívül, míg egyszer csak találtunk valakit, aki Robinak is, nekem is nagyon megtetszett. Szép volt, természetes, fotogén. Úgy hívták, Kovács Kata…