Szabadúszó fotográfus, egyszerre alkotó, feleség és anya. Pályi Zsófi képeit a Nők Lapja olvasói jól ismerik, ezért biztosan örömmel értesülnek róla, hogy Zsófi Balatonról készített sorozatával olyasmit ért el, amit rajta kívül egyetlen magyar fotós sem: vezető képriportként hét oldalon jelentek meg fotói az amerikai National Geographic magazinban. Az anyagot több mint harminc országban vették át, Kínától Szlovéniáig, Nagy-Britanniától a latin-amerikai régióig. Hazai és nemzetközi díjak, ösztöndíjak és elismerések után ezzel egy igen rangos „klub” tagja lett. A képek egy része augusztus 10-ig látható Balatonfüreden, a Villa Gyetvaiban rendezett kiállításon, de az anyag hamarosan újra nemzetközi figyelmet kap, ugyanis meghatározó szerepe lesz a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa arculatában.
Mi már a sorozat tervéről is értesültünk, azt is tudtuk, hogy három nyáron át készültek a képek, gyűltek a karakterek, formálódott az anyag.
– Volt bennem egy vágy, hogy egy olyan nagyszabású projekten dolgozzak, amihez szorosan kötődöm. A Balaton a gyerekkori emlékekkel, a nyaralások élményével különösen meghatározó az életemben. Nem modellekkel, hanem strandolókkal készültek a képek, a sorozat gerincét portrék adják. Azt hiszem, ilyen képeket nem tudtam volna a parton készíteni, ehhez kellett, hogy mindketten derékig a vízben legyünk, elválasztva a tömegtől, a víz biztonságában, simogató közegében. Sokan kérdezik, mennyi és milyen utómunkával értem el ezeket a különleges színeket, de az az igazság, hogy a Balaton valóban ilyen szép. A férjem, Bálint segített némi ezüstös derítéssel, ennél több rásegítés nem kellett. Filmre, analóg technikával dolgoztam, minden sorozatom, ami nem megbízásra, hanem a magam indíttatásából születik, középformátumú géppel készül. Így ezek a munkák leválnak a megbízásos feladatokról ebben az értelemben is. Egy kis bécsi fotókereskedésben vásárolt régi tüköraknás Hasselblad kamerával fényképeztem, ebbe még felülről kell belenézni. Mivel ez a különleges, nagy méretű negatív igen drága, nagyon koncentráltan kellett dolgoznom. Egy-egy emberről legfeljebb három képet készítettem. Én még filmen tanultam a fényképezést, de már digitális géppel kezdtem el dolgozni. Ez így jó, mert a sajátommá vált egyfajta koncentráltság. Ott és akkor kell mindennek összeállni, nem elég bízni a szerencsében, az utómunkában meg a sok kattintásban. Szeretem, ha van tétje a képnek.
Zsófi művészi sorozatban gondolkodott, kiállításra szánta az anyagot, melynek címe kis iróniával, és minden magyar ember számára érthető módon ez lett: Balaton, a magyar tenger. Most zarándokok és búcsújárók nyomában jár, készül az új képsorozat. A művészi és a dokumentarista szemlélet benne jól megfér, egyszerre keresi és találja a témát, kérdez és beszélget, ért és érez egyszerre. Kötődik a valósághoz, azt önti művészi formába.
Nagyon fiatal még, reméljük és kívánjuk, hogy sok hasonló sikert érjen el. Büszkék vagyunk rá, hogy együtt dolgozhatunk vele.
Kollégánk és szövetségesünk. Nagy tudású, melegszívű, érzékeny és nyitott ember.
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
